A
Helyes Út
írta: Dochnal Róbert
(2013. 03. 07.-én)
Manapság elégé sokszor
beleütközök különböző írásokban, bejegyzésekben,
előadásokon vagy egyéb megnyilvánulási formákban egy olyan
fogalomkörbe, mely feszegeti egyik vagy másik népcsoport
erkölcseit, ezeket összehasonlítva más létező erkölcsökkel,
és igencsak sok leértékelő vélemény hangzik el ebben a
témakörben.
Az erkölcs területe
elégé zavaros terület, nagyon sok adat kering össze-vissza, de ha
konkrétan megkérdeznénk az utca emberét, hogy mit is jelent az
erkölcs szó, arra jönnénk rá, hogy nem igazán tudnák
meghatározni eme fogalmat, de szinte mindenkinek van valamiféle
konkrét véleménye egy adott népcsoportról, legyen szó a
zsidókról, a cigányokról, az arabokról, az amerikaiakról, vagy
akárcsak a sajátunkról – a magyarokról. Ezek a vélemények a
helyes/helytelen skáláján helyezkednek el valahol, de van ki
csakis abszolútumokban képes a dolgokat megítélni – azaz valami
végtelenül helyes vagy végtelenül helytelen.
Mint egy ház építésénél,
ha nincsenek lefektetve a biztos alapok, akkor a felépítmény
állékonysága is kétséges, így egy véleményalkotásnál (ház)
nem ártana lefektetni az alapokat, melyek ebben az esetben a
témakörhöz tartózó alapfogalmak tisztázása. Magyarán
tisztáznunk kell az erkölcs fogalmát, mielőtt az erkölcs
témakörében véleményt alkotnánk, mert egyébként mi sem tudjuk
megmagyarázni még saját magunknak sem a véleményünket és az
egész elméletünk ingatag, mint egy kártyavár.
Egy pár hete hallgattam
egy előadást egy igen okos és művelt embertől a netten, aki
elmesélt egy történetet, amit megfilmesítettek. A filmet zsidók
készítették Magyarországon és a szerepeket önkéntesen
vállalták zsidó színészek. A filmben a Rabbi egy történeten
keresztül tanítani próbálja egy fiatal zsidót az élet
dolgairól. A történet arról szol, hogy megy két ember a
sivatagban és a következő oázisig csak egy embernek van elégséges
vizük a túléléshez, az egyik ember útközben szomjan fog halni.
Ez a helyzet, a megoldás pedig az – és az életben is ezt a
példát kell majd követned fiam –, hogy mindent el kell követned,
hogy a te birtokodba kerüljön a vízkészlet, lehetőleg minél
gyorsabban, mert neked mindenképpen túl kell élned ezt a
helyzetet. Na, ennyi a sztori, viszont ezzel szemben ez az igen okos
és művelt magyar előadó azt mondta, hogy viszont mifelénk,
minden magyar népmesében arra tanítjuk a gyermekeinket, hogy a
szegénylegény az utolsó falatját is odaadja a nála is elesettebb
állapotban lévő kisegérnek – azaz a magyar ember az előbb
említett sivatagi helyzetben gondolkodás nélkül azonnal odaadná
a vizet a másiknak, ezáltal feláldozva magát.
Az egyik kultúra bölcse
azt tanítja, hogy minden áron túl kell élned, még a másik kárán
is, a másik kultúra bölcse pedig azt tanítja, hogy te a másikért
létezel. Mielőtt még az olvasó meghozná a döntését, hogy
melyik megoldás a helyes és melyik mellett döntene, olvasson
tovább mert nagyon is lehetséges, hogy írásom végén talán egy
kicsit más lesz a véleménye, de az is lehet, hogy nem.
Na, mi az erkölcs?
Az erkölcs az egy
csoport szabálya. Ezek a szabályok lehetnek írottak vagy
íratlanok, kötelezőek, vagy szabadon választhatóak, de
valamilyen mértékben a csoport elvárja a tagjaitól, hogy ezeket a
szabályokat tartsák be.
Az országunkban a
Büntető Törvény Könyv (BTK) tartalmazza valahol például azt a
szabályt, hogy nem szabad embert gyilkolni, és nagyon is komolyan
megköveteli a polgároktól, hogy ezt a szabályt tartsák be, mert
különben ez meg ez jár érte. Az ország összes törvényei,
rendeletei és szabályai részei a polgárok erkölcsi normáinak.
De vannak további erkölcsi kötelezettségei is az embernek
Egy vallásos ember- nem
egy olyan, ki hébe-hóba bejárogat a templomba (minden másnap,
húsvét másnap és esetleg Karácsony másnap) – egy mélyen
vallásos ember esetében, aki gyakorolja is a vallását, az Egyháza
bizonyos tanításai további betartandó szabályokat is lefektet a
számára. Ezek is az erkölcshöz tartóznak.
Minden ember kap
viselkedési mintákat, a szülők és közvetlen rokonok
illemszabályokat fektetnek le, az utca, a haverok, a tanárok, a
munkahely, a klub vagy bármi egyéb közeg megadja a tagjának az
éppen odatartozó és betartandó szabályokat,
No, kb. ezek alkotják
egy egyén erkölcsi normáit. Ha nem szegi meg ezeket, akkor
erkölcsösnek nevezik, ha meg megszegi valamelyiket, akkor
erkölcstelen az illető. És máris látjuk, hogy egy adott
társadalomban, ahol van legalább 2 külön csoport, melyeknek
megvannak a saját szabályai, nagyon is előfordulhat az a
szituáció, hogy ami az egyik csoportban helyes, a másikban
helytelen, és máris megvan a baj. A tag a saját csoportja
szabályai szerint jár el, és a másik csoport szemében egyszerűen
erkölcstelennek számít.
Ássunk egy kicsit
mélyebbre az erkölcs témakörébe. Vajon miért létezik egy
csoportban egy adott szabály? Mi a fenének van az ott? Mi célt
szolgál? Ki hozta azt meg? Miért? Mindezek kérdésekre van egy
általános elfogadható válasz, mely nem minden esetben igaz, de
többnyire igen: azért alkotott meg egy csoport egy adott szabályt,
mert a csoport a fennállása során úgy találta tapasztalatai
szerint, hogy annak a szabálynak a betartása egyszerűen elősegíti
a csoport és a csoporttag túlélését. Persze létezik a
rossz-szándék is, de általában egy csoport saját magának a
túlélést szokta vizionálni és nem a pusztulást. Természetesen,
ha egy másik csoport hozza a szabályokat egy másik csoporttagjai
számára, az természeténél fogva pusztító jellegű, legyen erre
példa, amikor az osztrák császár hozta a törvényeket a
magyaroknak, vagy amikor olyan egyének „képviselnek” a
Parlamentben, kik kimerítik a hazaárulás fogalmát, mert valójában
más csoporthoz tartoznak, magyarán: nem magyarok és nem magyarokat
képviselnek, csak úgy tesznek, mintha idetartoznának.
Induljuk ki abból, hogy
az erkölcs egy olyan szabály, mely elősegíti a csoport és a
csoporttag túlélését. Ez az állítás talán igaz volt, amikor
ezelőtt pár száz éve meghozták azt a szabályt, de nagyon is
lehetséges, hogy a jelenben ez a szabály oly mértékben
elvesztette az eredeti funkcióját, hogy inkább a pusztulás
irányába mutat. Ilyenkor a csoportnak illene ezt felismerni és a
jó irányba módosítani a szabályt.
Na, nézzünk még
egyszer az erkölcsre: van a csoport, van a szabály és van a
csoporttag. Ha a dolgot a csoporttag nézőpontjából szemléljük,
akkor máris észrevehető, hogy az erkölcs esetében, az egyén
elszenvedi a szabályt, hiszen valaki más találta ki, és valaki
más erőlteti reá. Tehát nem könnyű az erkölcsös ember élete,
mert folyton olyat kell tennie, amit ráerőltetnek. Mi az egyén
megoldása erre, mert tiszta hatásként baromi rossz élni.
A valamilyen mértékig
elmebeteg egyén, aki amúgy sem tartja valami sokra és értékesre
saját személyét, azaz padlón van a saját önbecsülése, ez a
fajta ember nagy ívben lesajnálja az erkölcsi normákat, átgázol
rajtuk- ő a bűnöző, belőle lesz a börtöntöltelék. Van a
másik fajta, ki sunyin lapit, lop, csal, hazudik, fél a tettei
következményeitől, de nagy szabályáthágásokat nem követ el- ő
egyszerűen a csőcselék. Van az, aki minden szabályt elfogad és
értelem nélkül, tiszta hatásként éli az életét – ö a
birka, a pártkatona, a felelőtlen hóhér, aki bárkit képes
megbüntetni, hiszen ö is nap mint nap szenved. De mielőtt még
mindenkit megsértenék, nézzük a többség hozzáállását az
erkölcsi szabályokhoz.
Az emberi lény képes a
gondolkodásra, meg van áldva a megfigyelés képességével és meg
is tudja ítélni a dolgokat. Az embernek van józan esze és
használni is tudja. Ha egy normális embernek elmondunk egy értelmes
szabályt, akkor azt fogjuk észrevenni, hogy a szabály ismerete
előtt is természetéből adódóan betartotta volna azt a szabályt.
Egy átlagos normális ember nem azért nem gyilkol másokat, mert
azt nem szabad, már eleve eszébe sem jutna ilyet tenni
embertársaival. Észrevehető, hogy van az egyénnek is egy ki nem
mondott, le nem fektetett, de általa meg nem szegett
szabálygyűjteménye, mely nagyságrendekkel magasabb szintű mint,
amiket a csoport lefektetett a saját kódexeiben.
Az ember a túlélésre
törekszik, arra törekszik, hogy minél távolabb kerüljön a
pusztulás minden formájától. Hogy a túlélést garantálja saját
magának, az egyén lefektetett egy sor szabályt saját maga
számára, vagy rendelkezik olyan lefektetett vagy ki nem mondott
korlátokkal, melyek a helyes úton tartják, mely a túlélés felé
vezetik.
Ha megvizsgáljuk magát
az életet észre fogjuk venni, hogy minden túl akar élni, vagy
legalábbis erre törekszik.
Minden olyan cselekvés,
minden olyan tett, mely az egyén életének valamely területét a
túlélés irányába mozdít el az etika témaköréhez
tartozik.
Minden olyan cselekvés,
mely az élet legtöbb részének a legtöbb túlélést biztosítja,
az egy etikus cselekedet.
Minden olyan cselekmény,
mely az élet legkevesebb részének a lehetőleg legkevesebb
pusztulást idézi elő, az egy etikus cselekedet.
Minden olyan cselekedet,
mely több túlélést tartalmaz mint pusztulást az etikus
cselekedet.
Ha én jól járok, de
sokan mások ráfaragnak, az nem etikus. A nem etikus más szavakkal
azt jelenti, hogy az a cselekmény nem a túlélés irányába mutat,
hanem a pusztulás irányába. Ha én meg a családom, meg a
haverjaim jól járnak, de megkárosítok több száz embert, az akár
milyen furcsán is hangzik, sem az én, sem a családom, sem a
haverjaim túlélését nem szolgálja, még akkor sem, ha első
ránézésre így fest a dolog. Más kárán megszerzett holmi
egyszerűen nem marad meg és még szerencsétlenséget is hordoz
magában.
Az etikus magatartás egy
vele született képessége az embernek, és ha ezt megszegi
megszólal egy az emberbe beépített berendezés, amit lelkiismeret
furdalásnak hívnak. Amikor ez megszólal, akkor rossz úton járunk.
Ha sokáig tartózkodunk az etikátlanság gödrébem, akkor egyre
halkabb lesz a lelkiismeretünk hangja, elhalványul, majd teljesen
elhallgat- és máris a bűnözök között találjuk magunkat,- még
ha fehérgallérosok is, de akkor is bűnözök.
Ha aggályaink vannak egy
tettünkkel kapcsolatban, és nem vagyunk képesek dülőre jutni,
akkor vegyünk elő egy papírlapot, húzzunk a közepére egy
vonalat, majd az egyik oldalra írjuk le, hogy kinek a túlélését
segíti elő az a tett, a másik oldalra pedig soroljuk fel, hogy
kinek/minek árt a dolog. legyünk őszinték, majd a végén
kiderülnek a mennyiségek.
Az etika magasabb rangú
mint az erkölcs. Egy normális ember betartja az erkölcsi
szabályokat és igyekszik harcolni és megváltoztatni az
ésszerűtlen szabályokat.
Az erkölcs azt mondja,
hogy nem szabad gyilkolni. Hát ezek után kérdem én: etikus volt
Hitlert vagy Stalint életben hagyni annak, aki kinyirhatta volna
őket? Nem szabad lopni, de etikus nem eltulajdonítani egy darab
kenyeret és hagyni éhen halni a purdékat? Nem szabad erőt
alkalmazni más embereken (magyarán pofán verni), de etikus-e
hagyni a bankárokat, hogy romba döntsék az ország lakosságának
felét? Nagyos sok ilyen kérdést lehetne feltenni, és az a vicc az
egészben, hogy ahány ember, pontosan ugyan annyi válasz van minden
egyes kérdésre, mert az etika az egyéni, az egyén saját szabálya
saját maga számára. Hitler vagy Stalin felesége, akiknek
módjukban állt volna az árnyékvilágba küldeni férjeiket, az
lenne talán a válaszuk, hogy számukra az volt az etikus, hogy
férjeik életben maradjanak. Az éhező ember apukája pedig lehet,
hogy inkább elmegy dolgozni vagy kéregetni, vagy kukákban keresi a
megoldást, a bankárt védő politikus pedig védeni fogja a saját
érdekeit.
Sajnos nincsenek
általános igazságok, melyek mindenkire egyöntetűen jók vagy
rosszak. Ugyan azon cselekedet valakinek jó másnak meg ártalmas.
Nagy kérdésekben le lehet fektetni erkölcsi szabályokat, de nem
fog mindenkinek tetszeni. A gyilkos a gázkamrában, mikor az
ítéletét végrehajtják, nem fog őrülni a halálbüntetés
erkölcsi szabályának, de mindenképpen érdemes a többség
túlélését garantálni egy államban.
Visszatérve a sivatagi
példához kérdezzük meg a Rabbit, hogy ugyan azt a tanácsot adná
a fiatalnak, ha a sivatagban, akit éppen meg kellene károsítani,
mondjuk a saját gyermeke? Vagy mi van akkor, ha halálos betegségben
szenved és már csak egy pár napja van hátra, akkor is el kell
venni a másik vizét? Vagy ha én már öregember vagyok, a másiknak
meg előtte az élete? Hasonlóképpen megkérdezhető a magyar
bölcstől is, hogy akkor is feláldozná magát, ha a másik éppen
a családja gyilkosa és éppen mint fogolyt kíséri a börtön
felé? Számtalan módosító tényező lehetséges még a helyzet
megítéléséhez, egy biztos: nem lehet egyértelmű és mindenre
kiterjedő megoldást adni, mert nincsenek abszolútumok ebben az
univerzumban.
Nincsenek abszolútumok
ebben az univerzumban. Nincs olyan, hogy valami abszolút jó. Mindig
akad annál is jobb, és még jobb, és még jobb, stb. Nincs olyan,
hogy teljesen rossz, ezt is lehet még fokozni, a végtelenségig
lehet fokozni.
Ha a zsidó erkölcs
abszolút jó lenne, akkor hogyan fordulhatót elő, hogy az elmúlt
2000 évben majdnem kipusztították őket és az egész történelmük
a menekülésről szólt?
Ha a magyar erkölcs
abszolút jó lenn, akkor hogyan fordulhat az elő, hogy nem
garantálja a túlélésünket a saját hazánkban? Hogyan fordulhat
az elő, hogy nyugat felé átlépve a határt egy másik világ
köszönt reánk, legalábbis gazdaságilag? Hogyan fordulhatót az
elő, hogy rabszolgasorsról és szabadságharcról beszélünk immár
500 éve?
A helyes út (talán) az,
mely az élet legtöbb területének biztosítja a lehetőleg legtöbb
túlélést. Én a sivatagi sztorinál el nem venném a másik vizét,
és óda nem adnám az enyémét, összefognék a másikkal és
együtt jutnánk valamire….. mindig is akad egy karaván ha már
sivatagról van szó…..
További jó munkát,
baráti üdvözlettel:
Dochnal Róbert.
építési specialista
