Na, ki szív a végén?

Na, ki szív a végén?

írta: Dochnal Róbert (2013. 10. 06.-án)

Egy csereügyletben két terminál között, mondjuk 5 kg krumpli kontra 1000 forint gazdát cserél. Ebben a krumpli képvisel értéket- a krumplivásárló szüksége a krumplira határozza meg az értéket. A pénz csak az univerzális csereeszköz, ami önmagában alig ér többet, mint az a darab papír és pár csepp tinta, amiből összerakták. A pénz értéke csakis a bizalmon alapszik, a krumplieladó bizalmán, hogy egy jövőbeli csereügyletben egy másik eladó (tyúkfarmos) el fogja majd fogadni eme csereeszközt, amikor valami értékeset akar majd szerezni, mondjuk tojást.

A pénz a bizalmon alapuló elképzelés.

Egy pár igen rafinált, ámbár okos ember, rátelepedett erre a pénz nevű dologra, és hosszú évek fáradságos munkát nem sajnálva kisajátította a pénz kibocsájtás jogát. A törvény erejével megtámogatva, a saját "pincéjében" sok sok köbméter papírra egy pár vödör festékkel és egy nyomdagéppel, olyan "terméket" állít elő, ami minden termék felett áll, hiszen mindegyiket kiválthatja.

Szinte a világ minden kormánya lemondva a pénznyomtatás jogáról, támogatja ezeket, ez tiszta elmebetegség. 2% ellenében még az utolsó kereskedelmi banknak is megengedték, hogy pénzt teremtsenek. Ez olyan, mintha ha lenne Neked 200 ezer forintod, akkor jogodban állna előállítanod 10 millió forintot, amit odaadhatnál valakinek, akinek éppen erre van szüksége, hogy szerezzen magának valami értékeset, majd 30 éven keresztül eltartana Téged mondjuk havi 50 ezer forinttal, amiért Ő nap mint nap kemény munkával megteremt értékes termékek előállításával. Látható, hogy négy hónap alatt a pénzednél vagy, utána meg csak eltartanak, mint egy semmitevő parazitát.

És mindezt azért tehetnéd meg, mert az ország vezetői, az ország törvényhozói, az ország erő-szervezetei, az ország igazságot szolgáltatói mind mind Téged védenének. És ezeket a szerveket pedig a Nép tartja ott.

Ha ennek a logikai láncát végig vesszük, akkor az derül ki, hogy:

- MI a nép egyes egyénjei tartjuk fenn ezt a pénzügyi rendszert,

- Mi tartjuk fenn ezt a gazdasági rendszert,

- Mi tartjuk fenn a jelenlegi banki rendszert,

- Mi tartjuk fenn a Parlamentet,

- Mi tartjuk fenn a politikusokat,

- Mi tartjuk fenn a Rendőrséget,

- Mi tartjuk fenn a Bíróságokat,

- Mi tartjuk fenn az Ügyészséget,

Egy szóval, Mi a Nép tartjuk fenn a saját élősködőinket, elnyomóinkat és az ezeket kiszolgálóikat is. Jelenleg a farok csóválja a kutyát.

Nos, akkor, vajon a farok megvan-e a kutya nélkül?

Hát ezt a kérdést válaszolja meg mondjuk egy rottweiler...  

Munka vagy szórakozás?

Munka vagy szórakozás?

írta: Dochnal Róbert (2013. 05. 21.)

Amikor játszunk, akkor szórakozunk, amikor dolgozunk, akkor munkát végzünk. A munka is és a szórakozás is egy fajta tevékenység, legyen az fizikai vagy szellemi tevékenység, de akkor is egy cselekvés, amit az ember végrehajt…. Ez elmehet odáig, hogy egy és ugyan az a tevékenység az egyik embernek kemény munkát jelent, míg a másiknak puszta szórakozást.

Talán a mögöttük meghúzódó és a tevékenységhez hozzárendelt további gondolat határozza meg a két tevékenység közötti különbséget,- ez lenne a dolog komolysága. A köztudatban elterjedt gondolatok, hogy nem illik komolytalanul dolgozni illetve komolyan nem lehet szórakozni.

De mi a komolyság? Hát valami, ami fontos az komoly. És minél fontosabb, annál komolyabb a dolog.

De mit jelent az, hogy fontos? Hát az a valami, aminek figyelmet kell szentelnünk, az fontos. És minél több figyelmünket kell szentelnünk valaminek, annál fontosabb az a valami. Ebben a mondatban a hangsúly a kell szón van. A kell, azt jelenti, hogy van egy kötelező jellegű kényszer.

Szentelhetünk rengeteg figyelmet valaminek önszántunkból, mint például egy hobbi esetében, vagy pusztán tévénézés alkalmával, a tevékenységből mégsem lesz komolyság és főképpen nem lesz munka, annál inkább nevezhetnénk szórakozásnak.

Ami komoly, arra azért kell figyelmet szentelnünk, mert tartunk valamilyen nemkívánatos következménytől, ha esetleg elhanyagoljuk a figyelmünk fenntartását- kötelező jelleggel.

Amikor az ember még nomád életmódban ténykedett, a vadászat az inkább munkának számított, mert ha nem sikerült zsákmányt ejteni, akkor kilátásban volt a saját, a családja és a csoportjának az éhezése. Ma a vadászat puszta szórakozás. Van elejtett vad, nincs elejtett vad, nem számít, a végén így is úgy is egy vendéglőben vacsoráznak a cimbik.

Hogyan tudunk rávenni valakit, hogy dolgozzon? És nem kényszerrel, mint régen a rabszolgákat, hanem magától dolgozzon?

Hát, ehhez két dologra van szükség: hiányt kell teremtenünk valamiből, majd el kell hitetnűk az illetővel, hogy a puszta léte, a létfennmaradása ennek a hiányzó dolognak a megszerzésén múlik. és már meg is van az önkéntes munkára kész rabszolga.

Jelen társadalmunkban a hiányt a pénz testesíti meg. Ebből van kevesebb mint, amennyire szükség van. És szinte mindenkivel elhitették, hogy a pénz az a valami, mely nélkül nem lehetséges a létezés.

Ha jobban belegondolunk, heti legalább 40 órát olyan kényszerből végzett tevékenységgel töltünk egy olyan valamiért, ami vagy színes papírdarabkákból áll (készpénz esetében), vagy sima elektromos impulzusokból (nullák és egyesek egy számítógép memóriájában mikrókondenzátorokban tárolva egy bankszámla esetében). A pénzt sem megenni, sem meginni, sem magunkra ölteni nem tudjuk, mégis azt gondoljuk, hogy a pénz a létezésünk nélkülözhetetlen alappillérje.

Akik elhitették a többieket, hogy a pénz a lét alapja, volt annyi eszük, hogy kiépítsék az egyeduralmukat eme fogalom teremtése felett. Senkinek sem áll jogában pénzt kibocsátani, vagy számokat begépelni a bankszámlák számlaszámaira, csakis nekik. Hogy kik Ők, az fura, de szinte lényegtelen, mert ez egy egész rendszer. Ha a rendszerből kiiktatnád bármely elemet, bocsánat, egyént, volna kettő másik, aki nagyon szívesen átvenné a helyét.

E rendszert nagyon sokan működtetik, nem csak a feltalálói és családtagjai és rokonai és barátaik, nem csak az országok vezetőik és rokonaik és barátaik és miegymás, hanem talán a Te ismerőseid és nem kizárt, hogy családtagjaid, vagy Te magad. Én biztosan benne vagyok és használom ezt a rendszert, hiszen termékeimért pénzt kérek cserébe és mindennap pénzt használok a boltban, stb.

Szinte mindnyájan benne vagyunk ebben a pénzügyi rendszerben. Mégis van egy láthatatlan vonal, melynek nincsenek egyértelmű határai, az egyik oldalon vannak Ők, akik manipulálják a rendszert és vagyunk a másik oldalon Mi, akik elszenvedjük ezt a rendszert. és a kettő között van egy réteg, akik hátat-fordítva Nekünk igyekeznek az elnyomók kedvében járni, de legalábbis Őket szolgálják tudatosan, vagy tudtukon kívül.

Régebben, még a pénz előtt, a hiányt a termőföld alkotta, és el is terjedt, hogy a föld elengedhetetlen a létfennmaradáshoz. Az én Nagyapám még a „földdel kell rendelkezni” eszmével élte le az életét. Szinte mindent képesek voltak előállítani, amire csak szükségük volt, a többlet termelést pedig lecserélték olyan árucikkekre, amiket nem tudtak saját maguk előállítani. Megvoltak pénz nélkül. Roppant sokat dolgoztak a létükért, de megvolt mindenük, oly mértékig, hogy szüleim elmondása szerint, a kamrákban legalább fél évre való élelem volt, az ólak meg tele voltak jószágokkal, a pince borral, a padlás gabonával, a földek terményekkel, a gyümölcsös meg mindenfélékkel.

Nem véletlenül nevezték kontinensünket Európának, hiszen görögül azt jelenti, hogy „jó föld”, azaz jó termőföld, és ezek közül is a Kárpátmedence viszi a pálmát, hiszen errefelé a humusz átlag rétegvastagsága nagyobb 80 cm-nél.

Ha még előrébb megyünk egyet, megtaláljuk a nomád életet és az időszakos vándorlást a meleg tájak felé. Ez időtájt elegendő volt a létfenntartáshoz, amit a környezet nyújtott. Levadászták a betevőt, összeszedték a nővényeket és a gyümölcsöket.

Az egyik előadásban a netten hallottam, hogy valaki felmérte, hogy átlagban naponta mennyit kell dolgozzon egy ember a szükségleteinek kielégítésére különböző társadalmakban, a világ különböző pontjain. Állítólag a busmanok, kik sivatagos körülmények között élen, ahol alig terem meg valami, napi átlagban 1-1,5 órát kell tölteniük munkával. Mi itt Európa egyik legtermékenyebb területén lehúzzuk a napi 8-10 óra gályát, majd maszekolunk még 2-4 órát, majd otthon is lehúzunk egy műszakot, ami napi átlag 14-15 órát jelent, hogy megéljünk.

Mondhatni, hogy a modern átlagember többet dolgozik mint egy rabszolga a Romai Birodalomban, de közben nézhet tévét….. Nem csoda, hogy csípi az ember szemét, hogy van egy olyan társadalmi réteg, mely közel-állva a pénznyomda-gépekhez, nagyságrendekkel könnyebben jutnak a minden terméket helyettesítő csereeszközhöz, a pénzhez. Belegondoltál már valaha is, hogy mi a fenéből fizetnek ki milliós fizetéseket, minden agyament tévé műsorban szereplő celebeknek? Miből van a fizetése egy politikusnak, vagy egy bankárnak? Talán az a válasz, hogy a celeb a reklámokból befolyt bevételekből, a politikusok meg a befolyt adókból, de akkor miért van infláció? Az infláció azt jelenti, hogy több pénz van a forgalomban, mint amennyi értékes termék és szolgáltatás van a piacon.

Valaki kisajátította azt a jogot, hogy vesz egy köbméter papírt és egy pár kiló nyomdafestéket, és nekiáll papírfecniket nyomtatni, melyre számokat nyomtat, és azt mondja, hogy ez a pénz- az a valami, ami mindenkinek elengedhetetlen a túléléséhez és természetesen kemény munkával lehet csak megszerezni. Egy frászt! Ő és sleppje annyit nyomtat belőle, amennyit nem szégyell.

Mi a megoldás?

Sajnos nem tudom, csak tippjeim vannak:

• le kell válni valahogy a rendszerről, az önfenntartás irányába kell fordulni, megtermelni a saját termékeinket, támogatni a hazai termelést, saját közműveket kiépíteni (kutat, pottyantós wc-t vagy szikkasztót, napkollektorokat, napelemeket, szélerőműveket, vízi-erőműveket stb.,
• bojkottálni azokat, akik a mostani pénzügyi rendszer üzemeltetői, mert tagjai úgy rendelkeznek pénzzel, hogy nem állítottak elő semmi értékes terméket,
• meg kell szerveznünk a saját életünket, önfenntartó közösségeket kell létrehozni,
• fel kell építeni egy önrendelkezéses rendszert (utcai, települési, megyei, országos szinteken), amit képesek vagyunk kontrollálni vagy befolyásolni, visszahívható polgármesterekkel, országos képviselőkkel, leváltható vezérekkel, pártmentes politikát,
• visszavenni a pénzkibocsájtás jogát állami kézbe,
• kivívni egy szinte anarchia szintű szabadságot mindenki számára,
• egyszerű egyértelmű és betartható törvényeket alkotni, melyek garantálják a szabadságot,
• lecsökkenteni az adók mértékét egy általánosan elfogadható, tisztességes és kifizethető szintre,
• és nem utolsó sorban elvetni az életünkből azt a munkát, melyben nem rejlik semmi nemű örömünk.

Van egy másik út is, melyen éppen járunk most is: virágozzunk és prosperáljunk – azaz növekedjünk és gyarapodjunk. Helyezzük a figyelmünket a termelésre és a bevételekre, és költsünk kevesebbet mint a bevételeink, sose vegyünk fel hiteleket mégis legyen egyre több pénzünk saját erőnkből, építsünk ki egyre több termelőegységet, mely hasznot termel a számunkra és szeretteinknek, tanuljuk meg a pénznek és a gazdaságnak a törvényszerűségeit, hogy egyre jobban tudjunk boldogulni, majd fokozatosan építsük ki a saját rendszerünket, lépésről lépésre leválasztva magunkról az élősködőket.

És sose felejtsük el, hogy létezik a teremtés öröme- ez egy olyan érzés, amit akkor érzünk, amikor valami értékeset állítunk elő, és ilyenkor a munka nem kényszer, jobban hasonlít a szórakozáshoz és van benne értelem is a teremtett érték által!

További jó munkát,

baráti üdvözlettel:

Dochnal Róbert.

építési specialista.

Fordítsunk figyelmet a megoldásra

Fordítsunk figyelmet a megoldásra

írta: Dochnal Róbert (2013. 05. 20.)

Az előző "Hogyan tudjuk menteni, ami menthető?" sorok között vannak olyan sorok, melyek talán nem érthetők, mert nem tértem ki a mögöttük meghúzódó okokra. Több ilyen célkitűzésnek/javaslatnak is van egy közös alapgondolata, melynek fontosságát most hangsúlyozni szeretném:

IRÁNYELV: AZT KAPOD, AMIRE A FIGYELMEDET HELYEZED!!!

Ha a sárga csekkeken tartod a figyelmedet, akkor sárga csekkeket kapsz.
Ha a nyomorúságon tartod a figyelmedet, akkor nyomorúságot kapsz.
Ha sétálva az utcán csak a rendetlenségen, a szeméten és a kutyagumikon tartod a figyelmedet, akkor csakis ezekbe fogsz léptén-nyomon belebotlani.

Az előbbiek negatív példák, de ez az irányelv érvényes a pozitív dolgokra is egyaránt.

Ha a termelésen és bevételeken tartod a figyelmedet, akkor termelést és bevételt fogsz kapni.
Ha a szeretetten tartod a figyelmedet, akkor szeretetet fogsz kapni.

Az előbbiek nem azt jelentik, hogy ne vegyük észre a rosszat, a nem optimális dolgokat. Nem, nem erről van szó. Képesnek kell lenni mindent érzékelni, a jót is és a rosszat is, egyaránt. DE, most jön a NAGY DE, ne rögzítsd a figyelmedet a rossz dolgokon. Ha nem vagy képes - az érzékelés után - levenned a figyelmedet a rossz dolgokról, akkor azon túl, hogy megkapod a rosszat, eléred azt is, hogy nem leszel képes érzékelni mást.

Van két szakszó, amit a köztudatban használunk/használnak, de nem igazán tudják, hogy mit is jelentenek valójában: neurotikus és pszichotikus. Azt a személyt, akinek a figyelme egy a jelenében lévő problémára van rögzülve, azt neurotikusnak nevezik. Akinek a figyelme egy múltbeli eseményre rögzült, azt pszichotikusnak nevezzük. mindkettő abban a helyzetben van, hogy szinte képtelen mást érzékelni, melynek az a másik következménye, hogy képtelen a jövőt teremteni. Az ilyen ember elmondja a problémát újra és újra, de megoldással sosem áll elő, hiszen a figyelmét leköti a probléma.

Mindig, mindenre van megoldás!

Mindig mindennel lehet kezdeni valamit!

Azokat, akiknek kórosan rögzült a figyelmük valamin, az a legjobb megoldás, ha eltereljük a figyelmét. Ezt úgy tesszük meg, hogy teret adunk nekik. Magyarul ki kell küldeni őket a szabadba, mondjuk egy parkba, sétáljanak egyet, nézzen körül egy két órát. Ennél még egyszerűbb, hogy megkérjük arra, hogy helyezze a figyelmét valami másra.

No, visszatérve a filózásból a "tenni valamit" mezejére, a figyelmed a célon kell tartani.

Aki felveti a problémát, az tanúsítja, hogy érzékel valamit, ami rendkívülien fontos. Ezért nagyon hálásak vagyunk, megköszönjük, nagyszerű és csodálatos, és most jöhet a következő lépés: a MEGOLDÁS. Ha még nincs megoldása, az nem baj, azért vagyunk többen, hogy megtaláljuk azt. Vannak problémák, melyek megoldására nagyon sok ember erejére, józan eszére, kitartására és kemény munkájára van szükség.

Legyen ez is egy alapgondolat: „Minden felvetett probléma után a figyelmet a megoldásra kell helyezni.”

További jó munkát,

baráti üdvözlettel:

Dochnal Róbert.

építési specialista.

Hogyan tudjuk menteni, ami menthető?

Hogyan tudjuk menteni, ami menthető?

írta: Dochnal Róbert (2013. 05. 18.)

Ez a kérdés merült fel a mai napon a „Cenzúra nélkül” című műsorban. Az alábbiakban leírok egy pár gondolatot, ezeket talán folyamatosan kiegészíteni kellene, és a végén talán megszületik egy akcióterv, vagy valamiféle irányelv-gyűjtemény a mostani állapotok megváltoztatásához…
- Ne olvass újságot.
- Ne nézz tv-t, legfőképpen ne nézz híradókat és egyéb félrevezető politikai műsorokat.
- Ne foglalkozz olyan dolgokkal, melyek lehangolnak.
- Ne beszélj olyan emberekkel, akik pletykálnak, másokat kibeszélnek, szidnak, kritizálnak másokat.
- Olyan tevékenységekre helyezd a figyelmedet, melyek örömet okoznak neked.
- Foglalkozz többet a gyermekeiddel, az unokáiddal, a családoddal.
- Keress igazi barátokat. Az a barátod, aki önzetlenül hajlandó neked segíteni, akire számíthatsz szorult helyzetben. Segíteni meg azt jelenti, hogy hozzájárulni másik erőfeszítéséhez.
- Találj magadnak valamilyen hobbyt. A kemény robot után valamivel/valahogyan ki kell kapcsolódnod.
- Tűzzél ki magadnak célokat, amiket el szeretnél érni, és kezdj el ezekért/ezek felé munkálkodni.
- Semmi nemű figyelmet ne fordíts olyan emberek és/vagy csoportok felé, akik becstelenek, akik nem tartják be az ígéreteiket, akik át akarnak verni.
- Mindig törekedj a korrekt cserére. Ez azt jelenti, hogy a kicserélt dolgok értékei azonosak.
- Törekedj mindig értékesebbet adni mint, amit elvárnak tőled.
- Vásárolj a piacon lehetőleg a termelőtől vagy a maszektól. Kerüld a messziről érkezett termékeket.
- Ha van kerted, termeld meg a zöldségeket és a gyümölcsöket, amit fogyaszt a családod.
- Ha van rá lehetőséged tarts haszonállatokat (disznót, csirkét, nyulat, tehenet, kecskét, juhot, egyéb szárnyasakat, méheket, stb.)
- Közlekedj biciklivel vagy tömegközlekedési eszközökkel, ha még nem rendelkezel villamos meghajtású vagy egyéb alternatív energiaforrású járművel.
- Függetlenítsd magad- amennyire csak lehetséges- a közműszolgáltatóktól:
- áss magadnak kutat az udvarodban,
- építs egy pottyantós wc-t, vagy legyen emésztőgödröd, amit visszafordíthatsz a földjeidre.
- nyáron még egy feketére festett hordóval is termelhetsz meleg vizet, de ha módodban áll helyezz napkollektort a tetődre,
- napelemet a tetődre, de ha más nem, akkor rakj össze egy napelemes aksitöltőt + aksi + léd-lámpák, vagy egy dinamós szobabiciklit…
- Hőszigeteld le a házadat.
- Vegyél egy fatüzelésű kályhát (lehet üzemeltetni mindenféle fahulladékkal, pelettel, stb.)
- Építs ki egy hidroponiát (egy halas medence + virágágyás körforgású rendszer, bővebben a neten).
- Ne tartsd a pénzedet a bankban, legalábbis ne bankszámlán – trezorban esetleg.
- Csatlakozz egy helyi pénzrendszerhez, vagy vezettesd be egy ilyen rendszert a környezetedben, vagy használd a bartert, mint lehetőséget, ezzel kiküszöbölheted a pénzzel spekulálok pénzmanipulációit mint, amilyen például az infláció.
- Szabadulj meg minden hitelkártyától.
- Szabadulj meg hiteleidtől.
- Költs kevesebbet, mint amennyi a bevételed.
- Csakis azt a pénzt költsd el, ami már a zsebedben van, más szavakkal sose vegyél fel hitelt.
- Csakis arra költs, amire már megvan a pénzed, és már előre félretettél pénzkeretet. Más szavakkal, szokj le mindenféle „alkalmi” vásárlásról.
- Nézd meg nagyon alaposan, hogy mire van szükséged, és csakis azokra költsél pénzt, amire valóban szükséged van. A „szükséges”-t most ne úgy értsd, hogy „kellene” hanem úgy, hogy „elengedhetetlen a túléléshez”.
- Ne adj hitelt másoknak. Ha mégis kisegítesz valakit pénzzel, kamatmentesen add azt, és úgy válj meg a pénzedtől, mintha sosem kapnád vissza. Inkább sose adj kölcsön másoknak. Szoktasd rá a környezetedben kunyizókat, hogy „személyes sértésnek veszed” a kuncsorgást. Legyen mindig az a válaszod: „Erre igazából nincs rá szükséged, akkor minek rá pénzt költeni?”
- Ne hagyd, hogy tartózzanak neked.
- Tartsd be az adott szavad. Mindig. Légy szavahihető, mert a becsületed fontosabb a mostani életednél is.
- Vállalj felelősséget a saját tetteidért, saját magadért, a családodért, a barátaidért és csoportjaidért, a hazádért, a környezetedért, a tulajdonodért, mindenért, ami érint téged.
- Szeresd a hazádat és ne engedd, hogy bárki is pocskondiázza, tönkretegye, eltulajdonítsa.
- Ne tegyél olyat másokkal, amit nem szeretnél, hogy veled megtörténjen.
- Úgy bánj másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy mások bánjanak veled.
- Légy hű a párodhoz.
- Ne tűrd a szexuális kilengéseket és perverziókat. 
- Tiszteld mások vallását.
- Sose enged, hogy bántsanak, védd meg magad, mindent és mindenkit az igazságtalanságoktól.
- Légy hű saját elképzeléseidhez.
- Saját magad alkoss véleményt.
- Légy hajlandó bármit megtapasztalni. Légy bátor és ne hátrálj meg.
- Egy adat/információ értéke nem több mint a használhatósága az életben.
- Okulj a történelemből, azaz ismerd meg a kudarcokat és a sikeres akciókat, de ennél sokkal fontosabb, hogy megértsd az ezek mögött meghúzódó okokat. Ezekkel elkerülheted a jövőbeli hasonló kudarcokat és ismételten megteremtheted a sikeres akciókat.
- A sikerhez egyaránt szükségeltetik ész is és erő is. Az ész önmagában nem elegendő, az erő önmagában nem elegendő.
- Szervezkedj! Egy nagyon jól megszervezett és céltudatos csoport győzedelmeskedhet egy egész világ felett. Három kigyúrt kopasz képes terrorizálni egy száz fős buszt- egyenként teheti ezt, emberenként- mert a tömeg az nem egy csoport. A csoport attól csoport, hogy a tagjainak közös a céljuk. Minél többnek és minél nagyobb túlélést biztosít a cél, annál nagyobb erő lesz a csoportban.
- Ebben a társadalomban a pénz erőt és energiát jelent. Tehát, legyen mindig pénzed! Nem azt mondom, hogy éhezz és maradjon meg a pénzed, de ha egy kifli is megteszi, akkor ne költsd el minden pénzedet egy hét fogásos vacsorára.
- Légy barátságos és kedves. De szabj meg egy határt, amit nem léphetnek át a szemtelenek, az élősködők, az ellenségek, a rejtett ellenségek, de még a szíved csücske sem.
- Szeress mindenkit mindenek ellenére, mert ez az igazi nagyság titka. De sose feledd, hogy a pofon is a szeretett egyik furcsa megnyilvánulása. Ha az ész érvek és már az érzelmek sem segítenek, hogy a helyes mederben tartsd a dolgokat, akkor kötelezettséged erőfeszítéssel elérni a helyes történéseket.
- Mond ki az igazat, de legyen tiszta előtted, hogy alapvetően minden egyes embernek igaza lehet, mármint a saját nézőpontjából, a saját ismeretei, érzékelési szintje és képességei szerint.
- Ne félj megbántani valakit, ha igaz ügyről van szó.
- Törekedj mindig megoldásokra.
- Tanulj.
- Légy kitartó, sose add fel, érj célba.
- Ismerd be ha tévedtél.
- A családod az a hely, ahol megpihenhetsz. mint egy nyugodt és védett kikötő, ahol a fáradt hajók feltöltik készleteiket, mielőtt ismét felvennék a harcot a viharos életben. Ha nincs ilyened, teremts magadnak egy ilyet, ha van, akkor tartsd fenn. Ahogy kicsiben a „nyugalmad szigete” a családod, az otthonod, úgy nagyban ez a Hazád. Sajnos jelenleg a Hazánkban tombol a vihar; helyre kell állítani a nyugalmat, a békét és a biztonságot. Ezt a rendrakást magunkkal kell kezdjük, majd kiterjeszteni a szűk környezetünkre, majd egyre nagyobb és nagyobb körben, míg helyre nem áll a rend az egész világban. 
- Ne fogyassz alkoholt és/vagy egyéb tudatmódosító szert. 
- Add meg a testednek, ami kell a működéséhez (étel, víz, vitaminok, ásványi anyagok, pihenést, ruhákat, tisztálkodást, mozgást, stb.), de ne szentelj túl sok figyelmet neki. Helyette használd amennyire csak telik tőled, mert a test arra lett kitalálva, hogy használják. 
- Támogass olyanokat, melyek több jót tesznek többek számára, mint rosszat.
- Ne támogass olyanokat, melyek több rosszat tesznek, mint jót.
- Ne támogass olyanokat, melyek csak keveseknek tesznek jót.
- Támogass olyanokat, melyek keveseknek tesznek rosszat és többeknek jót tesznek.
- Az embereket a tetteik alapján kell megítélni.
- Harcolj mindanyunk szabadságáért.
- Az erődet a saját szellemi képességeidből, a tiszta elmédből, az egészséges testedből, a családodból, a barátaidból és csoportjaidból, a hazádból és honfitársaidból, a tulajdonaidból, a környezetetből, a tudásodból- melyhez hozzátartoznak az őseid tetteinek ismerete-, és nem utolsó sorban, az Istenedből meríted. Ápold, védd és gyarapítsd mindezeket.

További jó munkát,

baráti üdvözlettel:

Dochnal Róbert.

építési specialista.

A Szent Korona Eszme

A Szent Korona Eszme

Alapeszmék:

1. Hungaria semper libera = Magyarország örökké szabad.

MAGYARORSZÁG ÖNRENDELKEZÉSÉNEK ELVE: A Szentkorona eszme, mint Történelmi Alkotmány és az abból fakadó Alaptörvény és jogrendszer biztosítja a magyarság, valamint a Szent Korona értékrendjét elfogadó államalkotó nemzetek által alkotott Magyarország örök szabadságát, önrendelkezési jogát, amit senkinek nincs joga feladni, sem csorbítani

2. Una et eadem libertas = Egy és ugyanazon szabadságok.

EGYSÉGES SZABADSÁG ELVE: A Szent Korona országának minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg, a kötelezettségek és a jogok összhangján keresztül

Kiegészítő eszmék az alapok védelméhez:

3. Sacra Corona radix omnium possessionum = A Szent Korona minden birtoklás gyökere.

SZENT KORONA TULAJDON ELVE: Minden jog és birtok forrása a Szent Korona. A nép életének létfeltételei: a föld-, a víz-, a levegő-, és az energiakincsek a Szent Korona által megszemélyesített egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdonában vannak, azok fölött csak a Szent Korona tagja szerezhet birtokjogot.

4. Sub specie Sacrae Coronae = A Szent Korona szerint

SZENT KORONA ÉRVÉNYESSÉGE: Mindennek a Szent Korona eszméje szerint kell történnie. Minden magyar érték a magyar érdeket kell, hogy szolgáljon. Mindennek az egyetemes magyar nemzetet megtestesítő Szent Korona tagok érdekében, biztonságuk szavatolására kell történnie. Az Alaptörvény, minden jogszabály, továbbá a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom intézkedéseinek is meg kell felelnie a Szent Korona eszmének.

5. Ius resistendi et contradiscendi = Az ellenállás és ellentmondás joga.

ELLENÁLLÁS JOGA ÉS KÖTELESSÉGE: Az egyetemes nemzet minden tagjának kötelessége és joga, hogy ellenálljon és ellentmondjon minden olyan törekvéssel szemben, amely jogainak gyakorlását csökkenti, és kötelezettségei teljesítésének feltételeit korlátozza vagy gátolja.

____________________

Mivel az alábbi sorok szinte minden olvasó realitásába bele fog gázolni, azaz sérteni fogja valamilyen mértékben az általa ezidáig elfogadott igazságokat és életének támpontjait, ezért előre is elnézésedet kérem, továbbá, arra kérlek, hogy tegyél félre minden előítéletedet bármiféle témával kapcsolatban, és a továbbiakban úgy tekintsd a mondandómat, hogy ez csak egy lehetséges mese és semmi köze a valósághoz!!!

Hol volt, hol nem volt….

Tegyük fel, hogy volt egyszer egy végtelenség. A végtelen olyasmi, aminek nincs sem eleje sem vége, képzeld el a legnagyobb valamit, amit csak elképzelni lehet, de ezt is úgy, hogy nincs határa, csak folytatódik és folytatódik….. és most, hogy nincs vége, azaz nincs mérete és nincs olyan mérték, amivel mérni lehetne, mondhatni, hogy bazi nagy, vagy egyszerűen nulla, mert fel nem fogható egyféle mértékkel sem, ami a körülöttünk lévő univerzumban fellelhető…..

Ebben a végtelenségben egyszer csak öntudatára ébredt egy valamekkora rész és azt mondta, hogy: „vagyok”. És megszületett az első szellemi lény, mely elkülönítette magát a végtelentől és biztos-ami-biztos alapon ellátta magát egy önazonossággal, mondjuk Ő lett „A”. Majd sokan mások is követték eme példát….

Ezeknek a szellemi lényeknek lehet, hogy nem volt semmijük, lehet hogy megvolt mindenük, a mese erre nem tér ki, de egy dologgal biztosan rendelkeztek: képesek voltak gondolatokat teremteni…..

Egyszer „A” vagy unatkozott, vagy találkozott „B”-vel vagy megpróbált vele játszani, vagy miegymás, kiküldött egy gondolatot „B”-nek. Mondjuk „B” is küldött egy gondolatot „A”-nak, majd eme két gondolat találkozott útközben és talán azóta is eme két gondolat kering egymás körül, mint a nap és a föld, vagy mint a föld és a hold, vagy mint az elektron az atommag körül. És ezekhez csatlakoztak egyre több gondolatok, majd ez a kavargó gondolathalmaz már olyan nagyságot ért el és olyan sűrűvé vált, hogy talán megszületett az első anyag-részecske. És további sok hasonló…..

Az alábbi mintára találkozhatott két részecske, melyek eltérítették egymást az eredeti pályájukról és ezek is csak keringenek egymás körül az időtlen idők óta. És egyre nagyobb és nagyobb részecskék jöttek létre és a végén megszületett mondjuk eme fizikai univerzum, mint a szellemi lények közös játszótere…..

És a szellemi lényecskék, mint az óvodások a játszótéren, kigondoltak mindenféle játékokat és mindenféle eszközöket, hogy jól elszórakoztassák magukat. Voltak, akik a szépséggel voltak elfoglalkozva- énekeltek, rajzoltak és táncoltak; voltak kik bandába verődtek és másokkal harcoltak, vagy kipécéztek egyvalakit és kiszúrtak vele, csak úgy játszásiból….. hát ki tudhatja? Volt úgy, hogy a dolgok eldurvultak és bosszú hadjáratok indultak. Volt, aki kigondolt és megteremtett játékkellékeket, a másik meg lerombolta ezeket, mint ahogyan a homokozóban a homokvárakkal szokás, tudod…. a dinó meg a jégkorszak, miegymás….

Volt, aki jó mókának tartotta, hogy két lábon járó teremtményeket alkotott és úgy gondolta, hogy odarögzíti valamely ellenségét valamely ilyen kreálmányához, csak azért, hogy tudja, hogy éppen merre járkál….. Na persze ahhoz, hogy egy szabad és hatalmas erővel rendelkező szellemi lényt, aki univerzumok teremtője, hozzá lehessen kötni végérvényesen egy testhez, igen komoly, hosszadalmas és gyötrő kínzásnak kellett alávetni, hogy végre elérjék nála, hogy feladja az erejét és „önszántából” lemond a mindenféle teremtő képességéről na meg persze a szabadságáról is. És íme az ember….

Kezdetben ezek az emberek folytatták a kitalált mindenféle játszmákat, csoportokba verődtek, társadalmakat hoztak létre, civilizációkat pusztítottak el, egész bolygókat és naprendszereket képesek voltak felrobbantani, Hatalmas intergalaktikus birodalmak, űropera a javából…..

Aki nem viselkedett az elvárások szerint, legyen az egy bűnöző vagy túl nagypofájú művész, vagy egyszerűen csak becsavarodott vagy már nemkívánatossá vált a többiek felett uralkodók számára, egyszerűen elkülönítették a társadalomból, ahogyan manapság börtönbe zárnak vagy elmegyógyintézetbe süllyesztenek embertársainkat. Üdvözöllek a börtönbolygón, ez az új hazád, neve Föld…..

Volt, akit nem deportáltak ide, tévedésből leszállt errefelé, vagy mint a mai misszionáriusok, kik megtéríteni akarnak egy elhagyatott törzset bemennek a dzsungel mélyébe, úgy keveredtek földkerekségünkre, de elmenni már nem tudtak. Hiába a fejlett űrtechnikájuk, ezen börtön rácsait nem lehet elhagyni sem élve sem holtan, azaz sem testtel sem szellemi lényként. Tudom, mert ismertem a rácsok tervezőjét…. bejönni lehet, kimenni szinte lehetetlen….. ez egy egyirányú járat….., de nem baj, legalább a földlakók technikai fejlettségi szintnél magasabb civilizációk tagjainak nem jut eszükbe errefelé portyázni és zaklatni másokat…..

Volt egy aránylag zárt csoport, akik arról voltak híresek, hogy ők birtokolták a legősibb tudományokat, azzal foglalkoztak, hogy jobbá tegyék az életet mások számára. A tudás, az élet dolgainak tudása egy és ugyan azt a fogalmat takarta, mint a vallás szó. Aki tudja, az vallja, hogy tudja azt. Ha nem vallja, akkor vagy nem tudja, vagy elrejti a tudást. De aki elrejti a tudást, az vagy buta és nem érti azt, amit tud, vagy csak egyszerűen gonosz. Na ezt a brigádot, akik a többiek életének jobbá-tételénn munkálkodott, valahogy úgyhívták őket, hogy Mági-k, innen a mágus szó is, ugyanis olyasmi dolgokat voltak még képesek csinálni, amit a többiek immár réges-régen elfelejtettek és azt gondolták eme tettekről, hogy az varázslat,- Sajnos ez egy trag-(vagy kom-)édia…. egy végtelen képességekkel rendelkező szellemi lény, univerzumok teremtője, képes oly mértékbe lecsökkenteni saját képességeit és önbecsülését, hogy a Blahán az aluljáróban a saját vizeletében fekszik a rideg padozaton….., na meg kéreget a saját túléléséért egy garast egy másik meggyötört és igen szar állapotban lévő, de még valahogyan működő szellemi lénytől….

Hogy a magyarságnak van-e bármi köze a Mágikhoz, azt nem tudom, de egy biztos, ha mi vagyunk a leszármazottaik, akkor a régi tudás elégé elkopott mostanára…., vagy mégsem? A Szent Korona Eszme mindenképpen hungarikum, és nem is akármilyen…..

Mi az igazi nagyság? Szeretni mindenek ellenére. Talán ez az univerzum legnagyobb titka. Valami ilyesmit mondott az az ember, mely feltérképezte a visszautat, és kidolgozta a módszereket és az eszközöket a visszaúthoz, melyek által a mostani lepusztult és lerombolt állapotban lévő lények megszabadulhatnak a fojtogató rabláncaiktól és visszaszerezhetik az egykori végtelen képességeiket, újfent meglelve a teljes szabadság ragyogását. Tehát szeretni mindenek ellenére!!! Nem egy vallás erre a gondolatra építette fel egész életbölcsességét, és talán minél jobban eltért ettől annál mélyebben betalált a bozótoson keresztül a sűrű erdőbe, melyből nem talál ki és nem tudja, hogy miért nem mennek jól a dolgai, pedig csak követnie kellene a fényt, bocsánat, követni kellene az alapelvet: Szeretni mindenek ellenére!

Végtelen. Teremtés elképzelés. Lezüllés. Létezés az erő univerzumában. Zsugorodóspirál. Szeretett, mint remény. Megoldás?

Na most mesénkkel rugaszkodjunk el egy kicsit a tudomány és/vagy a vallás területéről és beszéljünk a politikáról.

Mi a politika? Hát meghatározás szerint a hatalom megszerzése és megtartásának tevékenységéhez tartózók összessége. Igen! Ha hazugsággal meg lehet szerezni a hatalmat, akkor az szerves része a politikának. Úgyszintén a hazaszeretet vagy a hazaárulás. Mindegy, hogy mi vezet célba, mert a cél a hatalom megszerzése és a hatalom megtartása. Igenis, nem jó politikus, az ki nem lop, csal, hazudik és hazaárul a hatalom érdekében. Hát nem érdekes, hogy mennyi hülyeséget vagyok képes összehordani?

Hát igen, ha azt képzeljük, hogy a hatalmat csakis a politikus gyakorolhatja, akkor eleve rossz úton járunk- ez egy beskatulyázott gondolat, amit általánosságban elfogadtattak, majd a jó-nép be is cumizta….

Akkor mii a hatalom? Azt lehet mondani, hogy:

hatalom = teljes kontroll

teljes = mindenre kiterjedő

kontroll = elindítás + megváltoztatás + megállítás

Példa: Pista képes elindítani az autót (télen, nyáron, bármikor), képes megváltoztatni az autó helyzetét (esőben, hóban, sárba, télen, nyáron, bármikor, bármely körülmények között), azaz óda vezeti az autót, ahová csak akarja minden akadály ellenére, továbbá képes megállítani az autót, amikor és ahogyan csak kedve kívánja. Ha mindezeket Pista képes véghezvinni, elmondható, hogy hatalmat gyakorol vagy hatalma van az autó felett, vagy egyszerűen hatalmi állapotban van az autóvezetéssel kapcsolatban.

Az előző példában szereplő Pista, mint sejthető az eddigi tapasztalataink szerint, nem autóversenyzőnek született, hanem lépésről lépésre sajátította el az autóvezetés tudományát, tanult, vizsgázott, sokat gyakorolt, voltak koccanásai, voltak gondjai, de lépésről lépésre olyan készségre tett szert az autóvezetés témakörében, hogy eljutott a hatalmi állapotba. Ha valahol útközben feladta volna, megrekedt volna, vagy megakadályozták volna, akkor sosem jutott volna hatalomba az autóvezetésben, hanem valahol egy sokkal alacsonyabb állapotban lenne éppen. Ha nem reális ez számodra, nézd meg az esti híradót, hogy hány ember hagyta ott a fogát valamely országúton- ezen szerencsétlenül járó honfitársaink sajnos nem gyakoroltak teljes kontrollt a gépjárművük felett, az utasokról nem is beszélve…..

Nincs ember eme földkerekségen, aki ne ért volna el legalább egyszer az életében hatalmi állapotot valamivel kapcsolatban. Ha mást nem, akkor a tv bekapcsolásában….. vagy talán nem tudod bekapcsolni….. csatornát váltani….. esetleg kikapcsolni készülékedet?

A semmiből, amikor még lövésünk sincs egy adott dolognak a kontrollálásához, pontosan 5 db közbenső állapot előzi meg a hatalmi állapotot. És akár tetszik akár nem, ezeken mind végig kell menni, mielőtt valaki hatalomba megérkezne. Ezeket most nem sorolnám fel, ha valakit esetleg érdekel, nagyon szívesem megmutatom, hogy hol találja meg ezeket.

Na már most, mit csinál egy politikus? Hát a nagy büdös semmi tudásból és képességből hatalmi állapotba akar kerülni. Te minek neveznéd azt, aki minden áron meg akarna téged győzni, hogy Ő akar a pilóta lenni, „…. na légyszi, légyszi, csak most az egyszer, mert én aztán olyan szépen és simán elvezetem ezt a repcsit, hogy csak na. Te meg ülj csak nyugodtan az utastérben a saját ülésedben és élvezd a kilátást….” És köztudott, hogy épp most fejezte be a jogi egyetemet, repülőgépet meg a tv-ben látott csak. Na, rábíznád az életedet? Na, csak egy útra?!

Augustus romai császár több évtizedig uralkodott, és az ő korában érte el a birodalom az aranykorát. Mindent felvirágoztatott, többnyire bekesség és jólét uralkodott, de diktátorként működött és jó-párszor el akarták tenni láb alol. Augustus valami olyasfélét mondott, hogy egy olyan császár (államvezető), aki saját erejéből jut él a hatalomba, az képes jó dolgokat véghezvinni, viszont gyermekei már csökkent képességűek és középszerűek, unokáik pedig, szabályosan elmebetegek vagy debilisek lesznek, semmirekellő mihasznák. Ez volt a megfigyelése, az elődjeinek elfajzási és leépülési mintája.

Aki fogja a gyeplőt azon múlik, hogy az úton halad a szekér vagy az árokban köt ki. Nagyon ritkán határozza meg az utas, hogy merrefelé menjen a busz. És nagyon sok ember élete azon múlik, hogy a kormányt, a sebváltót és a féket kezelő, milyen tudással bír és milyen szellemi állapotban van.

Aki egy országot vezet, annak rendelkeznie kell az ország vezetéséhez szükséges tudással és készséggel, amit már bizonyított valahogyan. Mondjuk sikeres egyéni vállalkozó volt, majd egy jól-menő vállalat élén állt, majd sikereket ért el, egy nagyvállalat gyeplőjét fogva, vagy jó polgármestere volt egy városnak, vagy megyének, stb. Lépésről lépésre megszerezte a tudást és bizonyította rátermettségét, mielőtt reá bíznák több-millió ember sorsát.

És még így is előfordulhat, hogy a vezető becsavarodik és a szakadék felé veszi az irányt, hogy az egész népet megnyomorítsa egy öröké-valósságig, mert éppen így kelt fel reggel, vagy mert ráeszmélt a kitudja-mire…., utolsó „királyunk” nem adta ki a parancsot a katonaság mozgósításához a határok megvédéséhez és elvesztettük a Hazánk kétharmadát….. úgy lettünk vesztesek győztes pozícióból, hogy elegendő volt egy hazaáruló megtébolyodott tétlensége, ki vagy már eleve vagy félelmében, de felvette az ellenség színeit….. A hatalomgyakorló el is tévedhet a helyes útról még a legjobb szándékai ellenére is. Továbbá nagyon sok ember is viselkedhet birka-módként- lásd a parlamenti tapsviharokat a szocialista rezsim során. Ceaușescu oltárán napi szinten többször zengtek dicshimnuszokat különböző összetételű tömegek. Tiszta agymosás és félrevezetés- népi diktatúra, avagy népbutításból fakadó erőszakos néphülyeség, a félrevezető gonoszak és a megbutított csőcselék skandálása, bocsánat, rombolása.

Sok hatalomgyakorlási forma létezett, volt diktátor, volt királyság, volt parlamentáris királyság, volt népi demokrácia, volt liberális demokrácia, volt ez, volt az, de minden esetben az derült ki, hogy az eredmények szorosan összefüggésben álltak a vezetőség, a hatalmat gyakorló szellemi képességeinek állapotával és nyílt vagy rejtett szándékaival. Jó vezető jólét, rossz vezető rossz-lét….

Valahonnan – van, aki Istentől származtatja- a magyar népnek volt illetve van egy egyedülálló hatalomgyakorlási eszméje: A Szent Korona Eszme. Az eszme végső soron nem más, mint egy gondolat. Ez az eszme megkísérli megválaszolni azt a kérdést: „Hogyan oldható meg az, hogy biztosítsuk a lehetőleg legjobbat az emberek számára?”

A mese elején végtelenről regéltem, de nem neveztem meg egyetlen egy minőséget sem, hogy miből végtelen. Hát mindenből végtelen. Jóból, rosszból, szeretettből, gyűlöletből, szabadságból, stb. Ezek mind mind fogalmak és minőségek, melyek leszűkítik a végtelent egy adott dologgá. A végtelen az végtelen, talán ez az Isten témaköre, nem tudom. Viszont van valami, van egy fogalom, mely elengedhetetlen az embernek ahhoz, hogy működni tudjon, hogy boldogságot vagy bármi egyebet, amit csak képes kigondolni, elérhessen: ez maga a szabadság.

Akkor beszélünk szabadságról, ha az ember azt tesz, amit akar. A szabadság fogalma sokkal könnyebben értelmezhető ha vannak korlátok. A korlát elmondja, hogy mit nem szabad. Mint az udvar és a kerítés, a kerítés a korlát, az udvar meg az a terület, ahol szabadon lehet ténykedni.

Ebben az univerzumban elégé nehezen képzelhető el az abszolút a végtelen szabadság, mert maga a fizikai univerzum létezése már önmagában egy kerítésféle a játszótéren. Ezért ebben az univerzumban vannak korlátok, de ahhoz, hogy a lehető minél nagyobb szabadságot biztosítsuk az embereknek, meg kell nevezni egyértelműen és megmásíthatatlanul a szabadságokat és a korlátokat. A Szent Korona Eszme első két alapgondolata lefekteti a Hazánk és lakóinak szabadságát, az utolsó három pedig, arról szól, hogy az első kettőt hogyan lehet megvédeni.

Eddigi igen hiányosnak is mondható tanulmányaimnak egyik következtetése, hogy a Szent Korona Eszme eddigi történelmünk egyik legépelméjűbb megoldása egy ország hatalomgyakorlásának. Eme témában számtalan előadás meglelhető a netten, de mindenképpen javasolnám a következő oldalon lévő videó megtekintését: http://kaslerarpad.hu/?p=3302#more-3302

A Szent Korona Eszme egy lehetőség egy jobb élet felé. Én ezt egy állomásnak vélem a szabadság felé vezető úton. Ez az Eszme időről időre félresöpri a szemetet, mely lerakodott a hatalom környékén, és kipucolja az elnyomó törvényeket, melyek gátolják az emberek boldogulását.

További jó munkát,

baráti üdvözlettel:

Dochnal Róbert.

építési specialista

A Helyes Út

A Helyes Út

írta: Dochnal Róbert (2013. 03. 07.-én)

Manapság elégé sokszor beleütközök különböző írásokban, bejegyzésekben, előadásokon vagy egyéb megnyilvánulási formákban egy olyan fogalomkörbe, mely feszegeti egyik vagy másik népcsoport erkölcseit, ezeket összehasonlítva más létező erkölcsökkel, és igencsak sok leértékelő vélemény hangzik el ebben a témakörben.

Az erkölcs területe elégé zavaros terület, nagyon sok adat kering össze-vissza, de ha konkrétan megkérdeznénk az utca emberét, hogy mit is jelent az erkölcs szó, arra jönnénk rá, hogy nem igazán tudnák meghatározni eme fogalmat, de szinte mindenkinek van valamiféle konkrét véleménye egy adott népcsoportról, legyen szó a zsidókról, a cigányokról, az arabokról, az amerikaiakról, vagy akárcsak a sajátunkról – a magyarokról. Ezek a vélemények a helyes/helytelen skáláján helyezkednek el valahol, de van ki csakis abszolútumokban képes a dolgokat megítélni – azaz valami végtelenül helyes vagy végtelenül helytelen.

Mint egy ház építésénél, ha nincsenek lefektetve a biztos alapok, akkor a felépítmény állékonysága is kétséges, így egy véleményalkotásnál (ház) nem ártana lefektetni az alapokat, melyek ebben az esetben a témakörhöz tartózó alapfogalmak tisztázása. Magyarán tisztáznunk kell az erkölcs fogalmát, mielőtt az erkölcs témakörében véleményt alkotnánk, mert egyébként mi sem tudjuk megmagyarázni még saját magunknak sem a véleményünket és az egész elméletünk ingatag, mint egy kártyavár.

Egy pár hete hallgattam egy előadást egy igen okos és művelt embertől a netten, aki elmesélt egy történetet, amit megfilmesítettek. A filmet zsidók készítették Magyarországon és a szerepeket önkéntesen vállalták zsidó színészek. A filmben a Rabbi egy történeten keresztül tanítani próbálja egy fiatal zsidót az élet dolgairól. A történet arról szol, hogy megy két ember a sivatagban és a következő oázisig csak egy embernek van elégséges vizük a túléléshez, az egyik ember útközben szomjan fog halni. Ez a helyzet, a megoldás pedig az – és az életben is ezt a példát kell majd követned fiam –, hogy mindent el kell követned, hogy a te birtokodba kerüljön a vízkészlet, lehetőleg minél gyorsabban, mert neked mindenképpen túl kell élned ezt a helyzetet. Na, ennyi a sztori, viszont ezzel szemben ez az igen okos és művelt magyar előadó azt mondta, hogy viszont mifelénk, minden magyar népmesében arra tanítjuk a gyermekeinket, hogy a szegénylegény az utolsó falatját is odaadja a nála is elesettebb állapotban lévő kisegérnek – azaz a magyar ember az előbb említett sivatagi helyzetben gondolkodás nélkül azonnal odaadná a vizet a másiknak, ezáltal feláldozva magát.

Az egyik kultúra bölcse azt tanítja, hogy minden áron túl kell élned, még a másik kárán is, a másik kultúra bölcse pedig azt tanítja, hogy te a másikért létezel. Mielőtt még az olvasó meghozná a döntését, hogy melyik megoldás a helyes és melyik mellett döntene, olvasson tovább mert nagyon is lehetséges, hogy írásom végén talán egy kicsit más lesz a véleménye, de az is lehet, hogy nem.

Na, mi az erkölcs?

Az erkölcs az egy csoport szabálya. Ezek a szabályok lehetnek írottak vagy íratlanok, kötelezőek, vagy szabadon választhatóak, de valamilyen mértékben a csoport elvárja a tagjaitól, hogy ezeket a szabályokat tartsák be.

Az országunkban a Büntető Törvény Könyv (BTK) tartalmazza valahol például azt a szabályt, hogy nem szabad embert gyilkolni, és nagyon is komolyan megköveteli a polgároktól, hogy ezt a szabályt tartsák be, mert különben ez meg ez jár érte. Az ország összes törvényei, rendeletei és szabályai részei a polgárok erkölcsi normáinak. De vannak további erkölcsi kötelezettségei is az embernek

Egy vallásos ember- nem egy olyan, ki hébe-hóba bejárogat a templomba (minden másnap, húsvét másnap és esetleg Karácsony másnap) – egy mélyen vallásos ember esetében, aki gyakorolja is a vallását, az Egyháza bizonyos tanításai további betartandó szabályokat is lefektet a számára. Ezek is az erkölcshöz tartóznak.

Minden ember kap viselkedési mintákat, a szülők és közvetlen rokonok illemszabályokat fektetnek le, az utca, a haverok, a tanárok, a munkahely, a klub vagy bármi egyéb közeg megadja a tagjának az éppen odatartozó és betartandó szabályokat,

No, kb. ezek alkotják egy egyén erkölcsi normáit. Ha nem szegi meg ezeket, akkor erkölcsösnek nevezik, ha meg megszegi valamelyiket, akkor erkölcstelen az illető. És máris látjuk, hogy egy adott társadalomban, ahol van legalább 2 külön csoport, melyeknek megvannak a saját szabályai, nagyon is előfordulhat az a szituáció, hogy ami az egyik csoportban helyes, a másikban helytelen, és máris megvan a baj. A tag a saját csoportja szabályai szerint jár el, és a másik csoport szemében egyszerűen erkölcstelennek számít.

Ássunk egy kicsit mélyebbre az erkölcs témakörébe. Vajon miért létezik egy csoportban egy adott szabály? Mi a fenének van az ott? Mi célt szolgál? Ki hozta azt meg? Miért? Mindezek kérdésekre van egy általános elfogadható válasz, mely nem minden esetben igaz, de többnyire igen: azért alkotott meg egy csoport egy adott szabályt, mert a csoport a fennállása során úgy találta tapasztalatai szerint, hogy annak a szabálynak a betartása egyszerűen elősegíti a csoport és a csoporttag túlélését. Persze létezik a rossz-szándék is, de általában egy csoport saját magának a túlélést szokta vizionálni és nem a pusztulást. Természetesen, ha egy másik csoport hozza a szabályokat egy másik csoporttagjai számára, az természeténél fogva pusztító jellegű, legyen erre példa, amikor az osztrák császár hozta a törvényeket a magyaroknak, vagy amikor olyan egyének „képviselnek” a Parlamentben, kik kimerítik a hazaárulás fogalmát, mert valójában más csoporthoz tartoznak, magyarán: nem magyarok és nem magyarokat képviselnek, csak úgy tesznek, mintha idetartoznának.

Induljuk ki abból, hogy az erkölcs egy olyan szabály, mely elősegíti a csoport és a csoporttag túlélését. Ez az állítás talán igaz volt, amikor ezelőtt pár száz éve meghozták azt a szabályt, de nagyon is lehetséges, hogy a jelenben ez a szabály oly mértékben elvesztette az eredeti funkcióját, hogy inkább a pusztulás irányába mutat. Ilyenkor a csoportnak illene ezt felismerni és a jó irányba módosítani a szabályt.

Na, nézzünk még egyszer az erkölcsre: van a csoport, van a szabály és van a csoporttag. Ha a dolgot a csoporttag nézőpontjából szemléljük, akkor máris észrevehető, hogy az erkölcs esetében, az egyén elszenvedi a szabályt, hiszen valaki más találta ki, és valaki más erőlteti reá. Tehát nem könnyű az erkölcsös ember élete, mert folyton olyat kell tennie, amit ráerőltetnek. Mi az egyén megoldása erre, mert tiszta hatásként baromi rossz élni.

A valamilyen mértékig elmebeteg egyén, aki amúgy sem tartja valami sokra és értékesre saját személyét, azaz padlón van a saját önbecsülése, ez a fajta ember nagy ívben lesajnálja az erkölcsi normákat, átgázol rajtuk- ő a bűnöző, belőle lesz a börtöntöltelék. Van a másik fajta, ki sunyin lapit, lop, csal, hazudik, fél a tettei következményeitől, de nagy szabályáthágásokat nem követ el- ő egyszerűen a csőcselék. Van az, aki minden szabályt elfogad és értelem nélkül, tiszta hatásként éli az életét – ö a birka, a pártkatona, a felelőtlen hóhér, aki bárkit képes megbüntetni, hiszen ö is nap mint nap szenved. De mielőtt még mindenkit megsértenék, nézzük a többség hozzáállását az erkölcsi szabályokhoz.

Az emberi lény képes a gondolkodásra, meg van áldva a megfigyelés képességével és meg is tudja ítélni a dolgokat. Az embernek van józan esze és használni is tudja. Ha egy normális embernek elmondunk egy értelmes szabályt, akkor azt fogjuk észrevenni, hogy a szabály ismerete előtt is természetéből adódóan betartotta volna azt a szabályt. Egy átlagos normális ember nem azért nem gyilkol másokat, mert azt nem szabad, már eleve eszébe sem jutna ilyet tenni embertársaival. Észrevehető, hogy van az egyénnek is egy ki nem mondott, le nem fektetett, de általa meg nem szegett szabálygyűjteménye, mely nagyságrendekkel magasabb szintű mint, amiket a csoport lefektetett a saját kódexeiben.

Az ember a túlélésre törekszik, arra törekszik, hogy minél távolabb kerüljön a pusztulás minden formájától. Hogy a túlélést garantálja saját magának, az egyén lefektetett egy sor szabályt saját maga számára, vagy rendelkezik olyan lefektetett vagy ki nem mondott korlátokkal, melyek a helyes úton tartják, mely a túlélés felé vezetik.

Ha megvizsgáljuk magát az életet észre fogjuk venni, hogy minden túl akar élni, vagy legalábbis erre törekszik.

Minden olyan cselekvés, minden olyan tett, mely az egyén életének valamely területét a túlélés irányába mozdít el az etika témaköréhez tartozik.

Minden olyan cselekvés, mely az élet legtöbb részének a legtöbb túlélést biztosítja, az egy etikus cselekedet.

Minden olyan cselekmény, mely az élet legkevesebb részének a lehetőleg legkevesebb pusztulást idézi elő, az egy etikus cselekedet.

Minden olyan cselekedet, mely több túlélést tartalmaz mint pusztulást az etikus cselekedet.

Ha én jól járok, de sokan mások ráfaragnak, az nem etikus. A nem etikus más szavakkal azt jelenti, hogy az a cselekmény nem a túlélés irányába mutat, hanem a pusztulás irányába. Ha én meg a családom, meg a haverjaim jól járnak, de megkárosítok több száz embert, az akár milyen furcsán is hangzik, sem az én, sem a családom, sem a haverjaim túlélését nem szolgálja, még akkor sem, ha első ránézésre így fest a dolog. Más kárán megszerzett holmi egyszerűen nem marad meg és még szerencsétlenséget is hordoz magában.

Az etikus magatartás egy vele született képessége az embernek, és ha ezt megszegi megszólal egy az emberbe beépített berendezés, amit lelkiismeret furdalásnak hívnak. Amikor ez megszólal, akkor rossz úton járunk. Ha sokáig tartózkodunk az etikátlanság gödrébem, akkor egyre halkabb lesz a lelkiismeretünk hangja, elhalványul, majd teljesen elhallgat- és máris a bűnözök között találjuk magunkat,- még ha fehérgallérosok is, de akkor is bűnözök.

Ha aggályaink vannak egy tettünkkel kapcsolatban, és nem vagyunk képesek dülőre jutni, akkor vegyünk elő egy papírlapot, húzzunk a közepére egy vonalat, majd az egyik oldalra írjuk le, hogy kinek a túlélését segíti elő az a tett, a másik oldalra pedig soroljuk fel, hogy kinek/minek árt a dolog. legyünk őszinték, majd a végén kiderülnek a mennyiségek.

Az etika magasabb rangú mint az erkölcs. Egy normális ember betartja az erkölcsi szabályokat és igyekszik harcolni és megváltoztatni az ésszerűtlen szabályokat.

Az erkölcs azt mondja, hogy nem szabad gyilkolni. Hát ezek után kérdem én: etikus volt Hitlert vagy Stalint életben hagyni annak, aki kinyirhatta volna őket? Nem szabad lopni, de etikus nem eltulajdonítani egy darab kenyeret és hagyni éhen halni a purdékat? Nem szabad erőt alkalmazni más embereken (magyarán pofán verni), de etikus-e hagyni a bankárokat, hogy romba döntsék az ország lakosságának felét? Nagyos sok ilyen kérdést lehetne feltenni, és az a vicc az egészben, hogy ahány ember, pontosan ugyan annyi válasz van minden egyes kérdésre, mert az etika az egyéni, az egyén saját szabálya saját maga számára. Hitler vagy Stalin felesége, akiknek módjukban állt volna az árnyékvilágba küldeni férjeiket, az lenne talán a válaszuk, hogy számukra az volt az etikus, hogy férjeik életben maradjanak. Az éhező ember apukája pedig lehet, hogy inkább elmegy dolgozni vagy kéregetni, vagy kukákban keresi a megoldást, a bankárt védő politikus pedig védeni fogja a saját érdekeit.

Sajnos nincsenek általános igazságok, melyek mindenkire egyöntetűen jók vagy rosszak. Ugyan azon cselekedet valakinek jó másnak meg ártalmas. Nagy kérdésekben le lehet fektetni erkölcsi szabályokat, de nem fog mindenkinek tetszeni. A gyilkos a gázkamrában, mikor az ítéletét végrehajtják, nem fog őrülni a halálbüntetés erkölcsi szabályának, de mindenképpen érdemes a többség túlélését garantálni egy államban.

Visszatérve a sivatagi példához kérdezzük meg a Rabbit, hogy ugyan azt a tanácsot adná a fiatalnak, ha a sivatagban, akit éppen meg kellene károsítani, mondjuk a saját gyermeke? Vagy mi van akkor, ha halálos betegségben szenved és már csak egy pár napja van hátra, akkor is el kell venni a másik vizét? Vagy ha én már öregember vagyok, a másiknak meg előtte az élete? Hasonlóképpen megkérdezhető a magyar bölcstől is, hogy akkor is feláldozná magát, ha a másik éppen a családja gyilkosa és éppen mint fogolyt kíséri a börtön felé? Számtalan módosító tényező lehetséges még a helyzet megítéléséhez, egy biztos: nem lehet egyértelmű és mindenre kiterjedő megoldást adni, mert nincsenek abszolútumok ebben az univerzumban.

Nincsenek abszolútumok ebben az univerzumban. Nincs olyan, hogy valami abszolút jó. Mindig akad annál is jobb, és még jobb, és még jobb, stb. Nincs olyan, hogy teljesen rossz, ezt is lehet még fokozni, a végtelenségig lehet fokozni.

Ha a zsidó erkölcs abszolút jó lenne, akkor hogyan fordulhatót elő, hogy az elmúlt 2000 évben majdnem kipusztították őket és az egész történelmük a menekülésről szólt?

Ha a magyar erkölcs abszolút jó lenn, akkor hogyan fordulhat az elő, hogy nem garantálja a túlélésünket a saját hazánkban? Hogyan fordulhat az elő, hogy nyugat felé átlépve a határt egy másik világ köszönt reánk, legalábbis gazdaságilag? Hogyan fordulhatót az elő, hogy rabszolgasorsról és szabadságharcról beszélünk immár 500 éve?

A helyes út (talán) az, mely az élet legtöbb területének biztosítja a lehetőleg legtöbb túlélést. Én a sivatagi sztorinál el nem venném a másik vizét, és óda nem adnám az enyémét, összefognék a másikkal és együtt jutnánk valamire….. mindig is akad egy karaván ha már sivatagról van szó…..

További jó munkát,

baráti üdvözlettel:

Dochnal Róbert.

építési specialista

A Farkas

A Farkas

írta: Dochnal Róbert (2013. 03. 06.-én)

Vörösmarty Mihály:

A FARKAS

Juhász lett a farkas, s egymás után
Faldosta föl szép nyája tagjait.
Szokása lévén bőrt, bélt, csontokat
Meghagyni, hitte, hogy még van juha,
S őrzötte őket. Ím de megéhezék,
Akkor tudá meg, hogy már nyája nincs,
S midőn a bűzhödt bélt is faldosá,
Gebedve dőlt el a csonthalmokon.

Uralkodók! mi lesz belőletek,
Ha nyúzni jőtök népetek nyakára?
A bőr, bél és csont nem tesz nemzetet,
S ezeknek őre hentes, nem király.

Pest, 1824

________________

Nagyjaink anno megírták a tutit, és ez a jelenben is aktuálisabb, mint valaha. A Költő rátapintott az elnyomók egyik jellemző tulajdonságukra, nem képesek felmérni a tetteik következményeit, mert valójában egyszerűen elmebetegek. Ezekre sajnos nem hat sem a jó szó, sem a józan ész, sem az érzelmek, egyszerűen nem képesek az ésszerű gondolkodásra és a túlélést támogató megoldásokra. Ezekre olyan kemény fegyelmet kell gyakorolni, mely erősebb, mint az elmebeteg késztetésük, csakis ezen az úton lehet őket kordában tartani.

Fegyelem: (főnév) Viselkedésbeli eltérések megakadályozása. A fennálló rend fenntartása meghatározott szabályok betartásával egy közös cél érdekében.

Összegezve, a politikusokat, a bankárokat és az egyéb "hatóságiakat", kik úgy gondolják, hogy hatalommal rendelkeznek, egyszerűen bele kel (őket) kényszeríteni a törvényes keretek közé. A törvények alkotják a szabadság játszóterének kerítéseit, ezek meg hol a kerítéssel babrálnak, hol áthelyezik. de van aki rajta csücsül és olyan is akad, ki úgy gondolja, hogy neki szabad a szomszédban kajtatni. Hát nem. Ezeket vissza kell terelni az udvarba, helyre kell állítani a megrongált kerítéselemeket, és akárcsak korbáccsal is meg kell értessük velük, hogy a kerítés tabu. Az udvarban lévő homokozóban való ténykedésre kaptak csak engedélyt és ha ezt nem értik, akkor egyszerűen jön a pofán-vágás.

A magyar nép az ország igazi hatalma, nem kikönyörögni kell a jogainkért, hanem érvényre juttatni szándékainkat. Nem könyörögni kell, hogy ezek a nyomik jobb belátásra térjenek, nem a ".... légyszi, légyszi legyetek jó kisfiuk és kegyelmezzetek minekünk, mert akkor nektek sem lesz jó....". Hát nem! Végre fel kell ismerni, hogy a bárányok többségüknél fogva képesek hatalmat és fegyelmet gyakorolni, de ehhez egy cél irányába kell fordulniuk és összehangoltan cselekedniük. A fegyelem ostorát csak egy bárány nem képes viselni, de egy tömeg, az már valami.

Itt a lehetőség, hogy összefogjunk és megmutassuk ez esztelen ordasoknak, hogy a bárányok nem is bárányok, hanem átvedlett dühös tigrisek gyülekezete, kik követelik a törvények betartását, meg a fehérgalléros bűnözök kezelését, és beígérik a pofán-verést ha nem kezdenek sebtében rendet rakni.

Ez a megmozdulás nem csak a devizahitelesek ügye. Igaz, hogy a devizahitelekkel érintettek száma több, mint 3,5 millió magyar fenőt lakos plusz a gyermekeik, mely kiteszi az országunk lakósságának több mint a felét, de vannak még az önkormányzatok, meg az egyházak adósságaik is, melyeket éppen a napokban vállalta át a Kormány….. Az végső energiákat is leszívó pénzügyi rendszer szabályosan megbénította a magyar gazdaság maradékát is, ha csak az építőipari teljesítményt vesszük figyelembe, mely alacsonyabb, mint az utolsó 100 évek bármelyike, beleértve a két világháborúk éveit is, vagy a már szinte nem is létező iparunkat, mezőgazdaságunkat, állattenyésztésünket, feldolgozó-iparunkat, stb. Már szinte nincs is Hazánkban olyan termelő tevékenység, mely ne árnyéka lenne egyszeri önmagának. Na ebben a környezetben kellene boldogulnia azoknak is, akiknek nincs devizahitele, de kérdem én: mennyi az esélye a túlélésre, miközben testvére, rokona, barátja, szomszédja, megrendelője vagy partnere egyszerűen képtelen bármiféle pénzzel hozzájárulni a gazdaság működtetéséhez, hiszen inge-gatyája a bankok felé áramlik.

Észre kell venni, hogy a pénzügyi rendszert üzemeltetőknek és ezeket megvédő hatóságoknak nem áll az érdekükben és képtelenek is másképp cselekedni, mint az elmúlt időszakokban tették. Továbbá arra is rá kell nézni, hogy létszámuk oly csekély, hogy nem teszik ki a lakosság 2%-át sem. Egy fantasztikus lehetőség előtt állunk, lesöpörhetjük őket a színről.

További jó munkát,

baráti üdvözlettel:

Dochnal Róbert.

építési specialista

Honvágy és Erőtlenség

Honvágy és Erőtlenség

Írta: Dochnal Róbert (2013. 01. 23.-án)

Mindenki tudja, hogy mi a tér. A tér az a valami, ami körülvesz minket. ha a térre keresnénk egy szakszerű meghatározást a fizika tudományában, akkor már nem biztos, hogy egyszerű, egyértelmű és könnyen felfogható definíciót kapnánk, de ennek okait most ne firtassuk….

Tisztázni fogunk egy pár alapvető szót, amit már az általános iskolában halottunk, de azóta sem nagyon tudjuk, hogy mit is jelentenek valójában, annak ellenére, hogy nap mint nap használjuk ezeket. És ha már használjuk, akkor nem árt ha tudja az ember, hogy eme szavak miféle fogalmakat takarnak.

Miért is hoztam szóba a tér fogalmát, amikor jelen írás címe a honvágy és az erőtlenség? Látszólag nem sok közük van egymáshoz, de a mondanivalóm végére talán kerekebb lesz a história.

A tér technikai meghatározása:

tér = dimenzióval bíró nézőpont.

Hát ez még mindig érthetetlen, mert mi az, hogy dimenzió és mi az, hogy nézőpont?

A dimenziót tekintsük egy valamilyen irányba való méret, mint egy bizonyos pontból való méretbeli kiterjedést. Ez a kiterjedés történhet egy irányba, például A-pont a kiinduló pont, és B-pont, mondjuk egy méterrel odébb van. A két pont közötti távolság, az előbb említett 1 méter maga a lineáris (egyirányú) kiterjedés, maga a dimenzió. Már ki is található, hogy van a két irányú dimenzió, ami egy sík, és van a három-dimenzió, amit térnek is szoktunk nevezni.

A nézőpont, ahogyan a neve is mondja, az a pont, ahonnan nézünk. Az ember nézőpontja általában az, ahonnan szemlélni szokta a dolgokat, a fejünkből, a szemeink mögül, valahol 3 méterre a fejünktől, hát ki honnan, ahonnan éppen szokta ezt a tevékenységet elvégezni….

A pont matematikai meghatározása egy dimenzió nélküli elhelyezés. Tehát a pont egy elméleti valami, aminek van valahol helye, de nincs mérete. Legyen erre példa a szoba jobb felső sarka, nevezzük ezt egy pontnak.

Na, most feltételezzük, hogy eme írás olvasása során egy szobában vagy- minek elégé nagy a valószínűsége-, és ott vagy, ahol vagy, és valahol a fejed környékén vagy valahol, ott van a nézőpontod. Most szemléld végig a szoba sarkait- vélhetően 8 darab van belőlük. Ezen pontok – a szobasarkok – látszólag mozdulatlanok, ezért nevezzük el ezeket horgonypontoknak. Na-már most, a nézőpontod és a 8 darab horgonypontok alkotják a tér fogalmát.

Most jöjjön a következő fogalom- az energia. Az energia technikai meghatározása:

energia = posztulált részecske a térben.

Na miért beszélek megint latinosul? Hát csak. A posztulált szó alatt – az egyszerűség kedvéért – értsük azt, hogy megteremtett. A részecske az pedig bármi, mérettétül függetlenül, legyen az egy asztal, egy gémkapocs, a villanyvezetékben keringő elektromos áram, vagy egy érzelem vagy gondolat, bármi, ami már létezik. Természetesen az előbbiekben felsoroltam tárgyakat is, de az összesűrűsített energia az nem más, mint az anyag. Az anyag pedig tárgyakban nyilvánul meg, de mégis csak sűrű energia. A példa kedvéért vegyünk egy darab fatuskót, ez anyag és tárgy és egyben sűrű energia is, amit égéssel fel is tudunk szabadítani.

Máris észrevehető az energia meghatározásából, hogy az energia előtt kell a tér. Előbb van a tér, és csakis utána lehet „beletenni” az energiát.

A következő fogalom az erő. Az erő = energia megnyilvánulása. Azt is mondhatnám, hogy az energia által keltett hatást erőnek lehetne nevezni. Nem mindegy, hogy egy papírgalacsint dobok az ablaknak vagy egy féltéglát, az egyikben sokkal nagyobb erő van, de ha a tégladarabot (energia) ugyan azon az útvonalon viszem az ablakhoz, viszont nagyon lassan és óvatosan, akkor egyáltalán nem biztos, hogy hű de nagy erők fognak hatni az ablakra. Azt is mondhatnánk, hogy az erő irányított energia, azaz a részecske halad egy cél felé, és amikor odaér, a hatásból megállapítható, hogy a részecske milyen erővel nyilvánul meg. Minden részecskének van egy potenciális (lehetséges) ereje is. Ha az energia akadályozva van a mozgásában, és ha elvennénk onnan az akadályt és elindulna a mozgás, ezt hívják potenciális energiának. Az asztalon lévő labda nem tud leesni az asztal miatt, de a súlyánál fogva és a föld vonzási ereje (gravitáció) ad a labdának egy potenciális erőt, mert ha eltávolítanánk az asztalt, akkor a labda elindulna lefelé- mozgásba lendülne, és meg is nyilvánulna a labda ereje, ha mondjuk a tizedik emeletről ráesne egy ember fejére….

Az eddigiekből az derült ki, hogy az erőhöz kell energia, az energiához meg szükséges a tér.

Menjünk tovább.

Ott volt a térnél a szobás példa, a nézőpont és a 8 horgonypont. Felmerül a kérdés, hogy ez kinek a tere? Sajnos itt kezdenek az igazi zűrzavarok…. Egy börtöncella esetében talán azt mondhatnánk, hogy az a tér az államé, egy albérlet esetén azt mondhatnánk, hogy a tulajé, de azt is mondhatnám, hogy ebben a hónapban kifizetem a bérleti díjat, tehát ez a tér az enyém. Egy saját lakás esetében mondhatom, hogy ez az én terem, de lehet, hogy arra gondolok, hogy ez nem az én terem, hanem Jancsi-nénié.

Egy szék benne lehet az én teremben, mert megengedtem neki, hogy ott legyen, sőt én raktam óda. A szék sosem gondol magára úgy, hogy ö egy nézőpont és kihelyez horgonypontokat és ezáltal teret teremt. A széket, mint minden tárgyat egy térben elhelyezik akarata ellenére, és ez igaz egy emberre is, ha másvalaki helyezi el a térben, akkor ebben az esetben nem több, mint a szék, mint egy tárgy- egyszerűen a körülmények hatása. Az az ember, aki megteremti a saját maga terét, az nem viselkedik, mint egy szék. Most nem azt módom, hogy csakis akkor tiéd a szoba tere, ha építesz magadnak egy szobát. Nem. Csak vedd fel a nézőpontodat, helyezd ki a horgonypontjaidat és máris a Te tered. A börtönben is, nyugodtan mondhatod, hogy ez az Én cellám, benne az Én dolgaim vannak, és itt Én vagyok az Úr! És máris van valamennyi energiám és valamennyi erőm.

Menjünk tovább.

Amikor a gyermek egy kicsit felcseperedik úgy tájolja magát a környezetében, hogy kihelyez fix horgonypontokat, amik az ő terét határozzák meg. És fel sem merül benne, hogy az nem az Ő tere. Van úgy, hogy kisfiam kisajátítja az egyik szobát, és kinyilvánítja, hogy az az Övé. És elkezd parancsokat osztogatni, hogy ki mit kell csináljon ott, és ki mit ne tegyen meg. És mindezt ellentmondást nem tűrő módon teszi. Nem is csoda, hiszen Ő azt a saját terének tekinti.

A nagykönyv szerint az ember az életének első 20 horgonypontjait nagyon keményen kiteszi és minden egyéb további pontot ezekhez rendel alá, azaz minden további pontokat ezekhez mérten és viszonyítva helyez el.

Az ember felnőttként lehet, hogy az élet sodrásában messzire otthonától éli életét- az első 20 horgonypontjaitól. Az új környezetben az ember kihelyezi az új horgonypontjait és ezekben a terekben igyekszik boldogulni. Van sajnos egy probléma: felnőtt korában is ugyan az a neve, ugyan azok a szülei és rokonai, azaz ugyan az az identitása. Ehhez az identitáshoz viszont tartoznak az első horgonypontok, de ezek már nincsenek jelen a mostani környezetében. És oly messze van az eredeti családi-fészkétől, hogy az új környezetének a horgonypontjait nem hozta kapcsolatba a régi pontjaival, ezért az új horgonypontjai valamilyen mértékben „lógnak a levegőben” nem elégé stabilak, egy kicsit bizonytalanok és homályosak és rezegnek. Ezt tovább tetézi az, amikor valaki a tükörbe nézve azt állapítja meg, hogy az a valaki, aki visszanéz a tükörből nem is az, aki a gyermek volt. Na ebben az esetben még a nézőpontban sem biztos már az ember. És ezért nem is igazán tudja, hogy most kinek is a terében van éppen…. és ha ez nem az Ő tere, akkor kinek a terében van, és ki rakta Őt óda, és máris úgy viselkedik mint a szék, mint egy tárgy. És képtelen energiákat célokra irányítani, hiszen hiányzik az alapvető és nélkülözhetetlen összetevő: nincs meg a saját tere.

Na így válik az ember erőtlenné, nincs ereje dolgokat megtenni, nem tud vagy legalábbis nem tud hatékonyan energiákat irányítani, hiányzik a saját tere. A rabszolgát is elhelyezik másvalaki terében, hogy olyan energiákat mozgasson, melyek mások céljai felé haladnak, azaz a rabszolgatartó terében zajlik a ténykedés a rabszolgatartó céljai irányában.

Van még tovább is!

Ha az ember arra gondol, hogy elveszíti az első 20 horgonypontjainak valamelyikét, akkor olyan érzése támad, amit nosztalgiának neveznek. A nosztalgia szótári meghatározása:

nosztalgia = honvágy, visszavágyódás [a szó eredete: görög: nosztos(visszatérés, hazatérés) + lgéo (fájdalmat érez)]

Ha valaki tényleg elveszíti az első 20 horgonypontjait, akkor azt úgy hívjuk, hogy honvágy. Ezen fizikailag és lelkileg gyötrő érzés, nagyon sok kivándorlót folyton kínoz, és képtelen idegen földön a boldog életvitelre. Továbbá vannak, akik emiatt nem is mernek kivándorolni, még ideiglenesen sem.

Mostanában végighallgattam jó-pár előadást olyan emberektől, kik ápolják és terjesztik a régi magyar szokásokat és életmódviteleket. Rengeteg érdekes dolgot találtak meg, nagyon is úgy tűnik, hogy a régi szokásaink olyan életbölcsességeket tartalmaztak, melyek megkönnyítették az emberek életét. Ha egy bizonyos dolgot az ember úgy tesz meg, hogy nincs mögötte meg a dolog értelme, akkor az egésznek van egy babonás fillingje, de ennél még rosszabb az, hogy értelem vagy alapvető megértés nélküli dolgok egyszerűen kihalnak az idő múlásával, még akkor is, ha életbevágóan fontosak.

Az egyik ilyen dolog az ősi magyarság életében a tájolás. Tudni kell, hogy bármely navigátor, legyen az egy repülőgépen vagy egy hajon, három egymástól független vonallal képes meghatározni a gép helyzetét egy térképen.

Íme a három magyar vonal:

• Minden házat Kelet-Nyugat irányban helyeztek el hosszirányban, szinte minden reggel megnézték, hol kel fel a nap, egyébként innen jön az orientáció szó (orient = kelet), melynek jelentése: orientáció = tájékozódás. Jó tudni, hogy Kelet volt a támpont nem pedig az Észak.
• A ház melletti életfát úgy ültették el, hogy este az udvar egy bizonyos pontjáról fürkészve az eget az életfa csúcsánál mindig megtalálható a Sarkcsillag. Ez a csillag mindig is ugyan ott van az égbolton, és ha az ember húz egy vonalat saját maga és e csillag között, ez olyan mint egy tengely mely körül forog az összes többi csillagkép, és így az egész világ. Régebben a nagyszülők kivitték esténként az unokákat, megnézzék ezt a csillagot, hogy „nyugodt álmuk legyen”.
• A harmadik a delelő volt, a nap legmagasabb pontja az égen. Szokássá vált, hogy harangoznak délben – ezt felfoghatjuk, mint történelmi dicsőségünk emlékére tett gesztust, de talán fontosabb a tájékozódási mivolta.

Az őseink gyermekkori horgonypontjaik a ház hossziránya, a hely, ahol felkel illetve nyugszik a nap, az éjszakai Sarkcsillag, illetve a nap déli állása. Ezekhez tudott bármi mást viszonyítani és joggal mondhatta, hogy ott van a föld közepe, ahová leszúrja a botját, mert bárhová is vihette az élet, ezen bolygó északi féltekéjén otthon érezte magát.

Mit csinált a modern ember? Városokba költözött, a falvakban is átvettük az osztrák „település rendezési tervet és szabályzatokat”, a házakat már nem pozicionáljuk Kelet-Nyugat irányba, hanem az utcákhoz viszonyítjuk, városokban a magas házak végett még a nap felkelésének és nyugovóra térésének helyeit sem tudjuk megállapítani. Sokan még azt sem tudják hol található a Sarkcsillag, életfa meg sehol sincs ültetve. A delelőt pedig nyáron eltolták világszinten egy órával, nehogy véletlenül is legyen az embernek egy konkrét stabil tájékozódási pontja. Mindezeknek a zűrzavar megteremtése a célja, hogy az ember ne tudjon tájékozódni, hogy ne legyen képes teret teremteni, hogy ne tudjon a saját terében az energiákat a saját céljai irányába áramoltatni, egyszóval a tájékozatlansággal megteremtődött a zűrzavar, a bizonytalan ember, kinek nincs ereje viszont birkamód vezethető.

Viszont van megoldás!

• Meny egyszer haza és keresd meg a gyermekkorod horgonypontjaidat.
• Ha már otthon vagy keresd meg abban a környezetben a régi magyar szokás szerinti pontokat, ahol felkel, delel és nyugszik a nap, majd este találd meg a Sarkcsillagot. Nevezd ki ezeket új és stabil horgonypontjaidnak és a gyermekkorod pontjait viszonyítsd ezekhez.
• Térj vissza abba a környezetedhez, ahol éled az életed és itt keresd meg az új horgonypontjaidat ősi magyar szokás szerint.
• Bármely környezetben tevékenykedsz sose felejts el, hogy van egy saját nézőpontod, és csakis rajtad áll, hogy meghatározz egy pár horgonypontot arrafelé, és máris az a Te tered. És lesz Erőd. És megszűnik a Honvágy is.

További jó munkát,

baráti üdvözlettel:

Dochnal Róbert

építési specialista