Munka vagy szórakozás?

Munka vagy szórakozás?

írta: Dochnal Róbert (2013. 05. 21.)

Amikor játszunk, akkor szórakozunk, amikor dolgozunk, akkor munkát végzünk. A munka is és a szórakozás is egy fajta tevékenység, legyen az fizikai vagy szellemi tevékenység, de akkor is egy cselekvés, amit az ember végrehajt…. Ez elmehet odáig, hogy egy és ugyan az a tevékenység az egyik embernek kemény munkát jelent, míg a másiknak puszta szórakozást.

Talán a mögöttük meghúzódó és a tevékenységhez hozzárendelt további gondolat határozza meg a két tevékenység közötti különbséget,- ez lenne a dolog komolysága. A köztudatban elterjedt gondolatok, hogy nem illik komolytalanul dolgozni illetve komolyan nem lehet szórakozni.

De mi a komolyság? Hát valami, ami fontos az komoly. És minél fontosabb, annál komolyabb a dolog.

De mit jelent az, hogy fontos? Hát az a valami, aminek figyelmet kell szentelnünk, az fontos. És minél több figyelmünket kell szentelnünk valaminek, annál fontosabb az a valami. Ebben a mondatban a hangsúly a kell szón van. A kell, azt jelenti, hogy van egy kötelező jellegű kényszer.

Szentelhetünk rengeteg figyelmet valaminek önszántunkból, mint például egy hobbi esetében, vagy pusztán tévénézés alkalmával, a tevékenységből mégsem lesz komolyság és főképpen nem lesz munka, annál inkább nevezhetnénk szórakozásnak.

Ami komoly, arra azért kell figyelmet szentelnünk, mert tartunk valamilyen nemkívánatos következménytől, ha esetleg elhanyagoljuk a figyelmünk fenntartását- kötelező jelleggel.

Amikor az ember még nomád életmódban ténykedett, a vadászat az inkább munkának számított, mert ha nem sikerült zsákmányt ejteni, akkor kilátásban volt a saját, a családja és a csoportjának az éhezése. Ma a vadászat puszta szórakozás. Van elejtett vad, nincs elejtett vad, nem számít, a végén így is úgy is egy vendéglőben vacsoráznak a cimbik.

Hogyan tudunk rávenni valakit, hogy dolgozzon? És nem kényszerrel, mint régen a rabszolgákat, hanem magától dolgozzon?

Hát, ehhez két dologra van szükség: hiányt kell teremtenünk valamiből, majd el kell hitetnűk az illetővel, hogy a puszta léte, a létfennmaradása ennek a hiányzó dolognak a megszerzésén múlik. és már meg is van az önkéntes munkára kész rabszolga.

Jelen társadalmunkban a hiányt a pénz testesíti meg. Ebből van kevesebb mint, amennyire szükség van. És szinte mindenkivel elhitették, hogy a pénz az a valami, mely nélkül nem lehetséges a létezés.

Ha jobban belegondolunk, heti legalább 40 órát olyan kényszerből végzett tevékenységgel töltünk egy olyan valamiért, ami vagy színes papírdarabkákból áll (készpénz esetében), vagy sima elektromos impulzusokból (nullák és egyesek egy számítógép memóriájában mikrókondenzátorokban tárolva egy bankszámla esetében). A pénzt sem megenni, sem meginni, sem magunkra ölteni nem tudjuk, mégis azt gondoljuk, hogy a pénz a létezésünk nélkülözhetetlen alappillérje.

Akik elhitették a többieket, hogy a pénz a lét alapja, volt annyi eszük, hogy kiépítsék az egyeduralmukat eme fogalom teremtése felett. Senkinek sem áll jogában pénzt kibocsátani, vagy számokat begépelni a bankszámlák számlaszámaira, csakis nekik. Hogy kik Ők, az fura, de szinte lényegtelen, mert ez egy egész rendszer. Ha a rendszerből kiiktatnád bármely elemet, bocsánat, egyént, volna kettő másik, aki nagyon szívesen átvenné a helyét.

E rendszert nagyon sokan működtetik, nem csak a feltalálói és családtagjai és rokonai és barátaik, nem csak az országok vezetőik és rokonaik és barátaik és miegymás, hanem talán a Te ismerőseid és nem kizárt, hogy családtagjaid, vagy Te magad. Én biztosan benne vagyok és használom ezt a rendszert, hiszen termékeimért pénzt kérek cserébe és mindennap pénzt használok a boltban, stb.

Szinte mindnyájan benne vagyunk ebben a pénzügyi rendszerben. Mégis van egy láthatatlan vonal, melynek nincsenek egyértelmű határai, az egyik oldalon vannak Ők, akik manipulálják a rendszert és vagyunk a másik oldalon Mi, akik elszenvedjük ezt a rendszert. és a kettő között van egy réteg, akik hátat-fordítva Nekünk igyekeznek az elnyomók kedvében járni, de legalábbis Őket szolgálják tudatosan, vagy tudtukon kívül.

Régebben, még a pénz előtt, a hiányt a termőföld alkotta, és el is terjedt, hogy a föld elengedhetetlen a létfennmaradáshoz. Az én Nagyapám még a „földdel kell rendelkezni” eszmével élte le az életét. Szinte mindent képesek voltak előállítani, amire csak szükségük volt, a többlet termelést pedig lecserélték olyan árucikkekre, amiket nem tudtak saját maguk előállítani. Megvoltak pénz nélkül. Roppant sokat dolgoztak a létükért, de megvolt mindenük, oly mértékig, hogy szüleim elmondása szerint, a kamrákban legalább fél évre való élelem volt, az ólak meg tele voltak jószágokkal, a pince borral, a padlás gabonával, a földek terményekkel, a gyümölcsös meg mindenfélékkel.

Nem véletlenül nevezték kontinensünket Európának, hiszen görögül azt jelenti, hogy „jó föld”, azaz jó termőföld, és ezek közül is a Kárpátmedence viszi a pálmát, hiszen errefelé a humusz átlag rétegvastagsága nagyobb 80 cm-nél.

Ha még előrébb megyünk egyet, megtaláljuk a nomád életet és az időszakos vándorlást a meleg tájak felé. Ez időtájt elegendő volt a létfenntartáshoz, amit a környezet nyújtott. Levadászták a betevőt, összeszedték a nővényeket és a gyümölcsöket.

Az egyik előadásban a netten hallottam, hogy valaki felmérte, hogy átlagban naponta mennyit kell dolgozzon egy ember a szükségleteinek kielégítésére különböző társadalmakban, a világ különböző pontjain. Állítólag a busmanok, kik sivatagos körülmények között élen, ahol alig terem meg valami, napi átlagban 1-1,5 órát kell tölteniük munkával. Mi itt Európa egyik legtermékenyebb területén lehúzzuk a napi 8-10 óra gályát, majd maszekolunk még 2-4 órát, majd otthon is lehúzunk egy műszakot, ami napi átlag 14-15 órát jelent, hogy megéljünk.

Mondhatni, hogy a modern átlagember többet dolgozik mint egy rabszolga a Romai Birodalomban, de közben nézhet tévét….. Nem csoda, hogy csípi az ember szemét, hogy van egy olyan társadalmi réteg, mely közel-állva a pénznyomda-gépekhez, nagyságrendekkel könnyebben jutnak a minden terméket helyettesítő csereeszközhöz, a pénzhez. Belegondoltál már valaha is, hogy mi a fenéből fizetnek ki milliós fizetéseket, minden agyament tévé műsorban szereplő celebeknek? Miből van a fizetése egy politikusnak, vagy egy bankárnak? Talán az a válasz, hogy a celeb a reklámokból befolyt bevételekből, a politikusok meg a befolyt adókból, de akkor miért van infláció? Az infláció azt jelenti, hogy több pénz van a forgalomban, mint amennyi értékes termék és szolgáltatás van a piacon.

Valaki kisajátította azt a jogot, hogy vesz egy köbméter papírt és egy pár kiló nyomdafestéket, és nekiáll papírfecniket nyomtatni, melyre számokat nyomtat, és azt mondja, hogy ez a pénz- az a valami, ami mindenkinek elengedhetetlen a túléléséhez és természetesen kemény munkával lehet csak megszerezni. Egy frászt! Ő és sleppje annyit nyomtat belőle, amennyit nem szégyell.

Mi a megoldás?

Sajnos nem tudom, csak tippjeim vannak:

• le kell válni valahogy a rendszerről, az önfenntartás irányába kell fordulni, megtermelni a saját termékeinket, támogatni a hazai termelést, saját közműveket kiépíteni (kutat, pottyantós wc-t vagy szikkasztót, napkollektorokat, napelemeket, szélerőműveket, vízi-erőműveket stb.,
• bojkottálni azokat, akik a mostani pénzügyi rendszer üzemeltetői, mert tagjai úgy rendelkeznek pénzzel, hogy nem állítottak elő semmi értékes terméket,
• meg kell szerveznünk a saját életünket, önfenntartó közösségeket kell létrehozni,
• fel kell építeni egy önrendelkezéses rendszert (utcai, települési, megyei, országos szinteken), amit képesek vagyunk kontrollálni vagy befolyásolni, visszahívható polgármesterekkel, országos képviselőkkel, leváltható vezérekkel, pártmentes politikát,
• visszavenni a pénzkibocsájtás jogát állami kézbe,
• kivívni egy szinte anarchia szintű szabadságot mindenki számára,
• egyszerű egyértelmű és betartható törvényeket alkotni, melyek garantálják a szabadságot,
• lecsökkenteni az adók mértékét egy általánosan elfogadható, tisztességes és kifizethető szintre,
• és nem utolsó sorban elvetni az életünkből azt a munkát, melyben nem rejlik semmi nemű örömünk.

Van egy másik út is, melyen éppen járunk most is: virágozzunk és prosperáljunk – azaz növekedjünk és gyarapodjunk. Helyezzük a figyelmünket a termelésre és a bevételekre, és költsünk kevesebbet mint a bevételeink, sose vegyünk fel hiteleket mégis legyen egyre több pénzünk saját erőnkből, építsünk ki egyre több termelőegységet, mely hasznot termel a számunkra és szeretteinknek, tanuljuk meg a pénznek és a gazdaságnak a törvényszerűségeit, hogy egyre jobban tudjunk boldogulni, majd fokozatosan építsük ki a saját rendszerünket, lépésről lépésre leválasztva magunkról az élősködőket.

És sose felejtsük el, hogy létezik a teremtés öröme- ez egy olyan érzés, amit akkor érzünk, amikor valami értékeset állítunk elő, és ilyenkor a munka nem kényszer, jobban hasonlít a szórakozáshoz és van benne értelem is a teremtett érték által!

További jó munkát,

baráti üdvözlettel:

Dochnal Róbert.

építési specialista.