Honvágy és Erőtlenség

Honvágy és Erőtlenség

Írta: Dochnal Róbert (2013. 01. 23.-án)

Mindenki tudja, hogy mi a tér. A tér az a valami, ami körülvesz minket. ha a térre keresnénk egy szakszerű meghatározást a fizika tudományában, akkor már nem biztos, hogy egyszerű, egyértelmű és könnyen felfogható definíciót kapnánk, de ennek okait most ne firtassuk….

Tisztázni fogunk egy pár alapvető szót, amit már az általános iskolában halottunk, de azóta sem nagyon tudjuk, hogy mit is jelentenek valójában, annak ellenére, hogy nap mint nap használjuk ezeket. És ha már használjuk, akkor nem árt ha tudja az ember, hogy eme szavak miféle fogalmakat takarnak.

Miért is hoztam szóba a tér fogalmát, amikor jelen írás címe a honvágy és az erőtlenség? Látszólag nem sok közük van egymáshoz, de a mondanivalóm végére talán kerekebb lesz a história.

A tér technikai meghatározása:

tér = dimenzióval bíró nézőpont.

Hát ez még mindig érthetetlen, mert mi az, hogy dimenzió és mi az, hogy nézőpont?

A dimenziót tekintsük egy valamilyen irányba való méret, mint egy bizonyos pontból való méretbeli kiterjedést. Ez a kiterjedés történhet egy irányba, például A-pont a kiinduló pont, és B-pont, mondjuk egy méterrel odébb van. A két pont közötti távolság, az előbb említett 1 méter maga a lineáris (egyirányú) kiterjedés, maga a dimenzió. Már ki is található, hogy van a két irányú dimenzió, ami egy sík, és van a három-dimenzió, amit térnek is szoktunk nevezni.

A nézőpont, ahogyan a neve is mondja, az a pont, ahonnan nézünk. Az ember nézőpontja általában az, ahonnan szemlélni szokta a dolgokat, a fejünkből, a szemeink mögül, valahol 3 méterre a fejünktől, hát ki honnan, ahonnan éppen szokta ezt a tevékenységet elvégezni….

A pont matematikai meghatározása egy dimenzió nélküli elhelyezés. Tehát a pont egy elméleti valami, aminek van valahol helye, de nincs mérete. Legyen erre példa a szoba jobb felső sarka, nevezzük ezt egy pontnak.

Na, most feltételezzük, hogy eme írás olvasása során egy szobában vagy- minek elégé nagy a valószínűsége-, és ott vagy, ahol vagy, és valahol a fejed környékén vagy valahol, ott van a nézőpontod. Most szemléld végig a szoba sarkait- vélhetően 8 darab van belőlük. Ezen pontok – a szobasarkok – látszólag mozdulatlanok, ezért nevezzük el ezeket horgonypontoknak. Na-már most, a nézőpontod és a 8 darab horgonypontok alkotják a tér fogalmát.

Most jöjjön a következő fogalom- az energia. Az energia technikai meghatározása:

energia = posztulált részecske a térben.

Na miért beszélek megint latinosul? Hát csak. A posztulált szó alatt – az egyszerűség kedvéért – értsük azt, hogy megteremtett. A részecske az pedig bármi, mérettétül függetlenül, legyen az egy asztal, egy gémkapocs, a villanyvezetékben keringő elektromos áram, vagy egy érzelem vagy gondolat, bármi, ami már létezik. Természetesen az előbbiekben felsoroltam tárgyakat is, de az összesűrűsített energia az nem más, mint az anyag. Az anyag pedig tárgyakban nyilvánul meg, de mégis csak sűrű energia. A példa kedvéért vegyünk egy darab fatuskót, ez anyag és tárgy és egyben sűrű energia is, amit égéssel fel is tudunk szabadítani.

Máris észrevehető az energia meghatározásából, hogy az energia előtt kell a tér. Előbb van a tér, és csakis utána lehet „beletenni” az energiát.

A következő fogalom az erő. Az erő = energia megnyilvánulása. Azt is mondhatnám, hogy az energia által keltett hatást erőnek lehetne nevezni. Nem mindegy, hogy egy papírgalacsint dobok az ablaknak vagy egy féltéglát, az egyikben sokkal nagyobb erő van, de ha a tégladarabot (energia) ugyan azon az útvonalon viszem az ablakhoz, viszont nagyon lassan és óvatosan, akkor egyáltalán nem biztos, hogy hű de nagy erők fognak hatni az ablakra. Azt is mondhatnánk, hogy az erő irányított energia, azaz a részecske halad egy cél felé, és amikor odaér, a hatásból megállapítható, hogy a részecske milyen erővel nyilvánul meg. Minden részecskének van egy potenciális (lehetséges) ereje is. Ha az energia akadályozva van a mozgásában, és ha elvennénk onnan az akadályt és elindulna a mozgás, ezt hívják potenciális energiának. Az asztalon lévő labda nem tud leesni az asztal miatt, de a súlyánál fogva és a föld vonzási ereje (gravitáció) ad a labdának egy potenciális erőt, mert ha eltávolítanánk az asztalt, akkor a labda elindulna lefelé- mozgásba lendülne, és meg is nyilvánulna a labda ereje, ha mondjuk a tizedik emeletről ráesne egy ember fejére….

Az eddigiekből az derült ki, hogy az erőhöz kell energia, az energiához meg szükséges a tér.

Menjünk tovább.

Ott volt a térnél a szobás példa, a nézőpont és a 8 horgonypont. Felmerül a kérdés, hogy ez kinek a tere? Sajnos itt kezdenek az igazi zűrzavarok…. Egy börtöncella esetében talán azt mondhatnánk, hogy az a tér az államé, egy albérlet esetén azt mondhatnánk, hogy a tulajé, de azt is mondhatnám, hogy ebben a hónapban kifizetem a bérleti díjat, tehát ez a tér az enyém. Egy saját lakás esetében mondhatom, hogy ez az én terem, de lehet, hogy arra gondolok, hogy ez nem az én terem, hanem Jancsi-nénié.

Egy szék benne lehet az én teremben, mert megengedtem neki, hogy ott legyen, sőt én raktam óda. A szék sosem gondol magára úgy, hogy ö egy nézőpont és kihelyez horgonypontokat és ezáltal teret teremt. A széket, mint minden tárgyat egy térben elhelyezik akarata ellenére, és ez igaz egy emberre is, ha másvalaki helyezi el a térben, akkor ebben az esetben nem több, mint a szék, mint egy tárgy- egyszerűen a körülmények hatása. Az az ember, aki megteremti a saját maga terét, az nem viselkedik, mint egy szék. Most nem azt módom, hogy csakis akkor tiéd a szoba tere, ha építesz magadnak egy szobát. Nem. Csak vedd fel a nézőpontodat, helyezd ki a horgonypontjaidat és máris a Te tered. A börtönben is, nyugodtan mondhatod, hogy ez az Én cellám, benne az Én dolgaim vannak, és itt Én vagyok az Úr! És máris van valamennyi energiám és valamennyi erőm.

Menjünk tovább.

Amikor a gyermek egy kicsit felcseperedik úgy tájolja magát a környezetében, hogy kihelyez fix horgonypontokat, amik az ő terét határozzák meg. És fel sem merül benne, hogy az nem az Ő tere. Van úgy, hogy kisfiam kisajátítja az egyik szobát, és kinyilvánítja, hogy az az Övé. És elkezd parancsokat osztogatni, hogy ki mit kell csináljon ott, és ki mit ne tegyen meg. És mindezt ellentmondást nem tűrő módon teszi. Nem is csoda, hiszen Ő azt a saját terének tekinti.

A nagykönyv szerint az ember az életének első 20 horgonypontjait nagyon keményen kiteszi és minden egyéb további pontot ezekhez rendel alá, azaz minden további pontokat ezekhez mérten és viszonyítva helyez el.

Az ember felnőttként lehet, hogy az élet sodrásában messzire otthonától éli életét- az első 20 horgonypontjaitól. Az új környezetben az ember kihelyezi az új horgonypontjait és ezekben a terekben igyekszik boldogulni. Van sajnos egy probléma: felnőtt korában is ugyan az a neve, ugyan azok a szülei és rokonai, azaz ugyan az az identitása. Ehhez az identitáshoz viszont tartoznak az első horgonypontok, de ezek már nincsenek jelen a mostani környezetében. És oly messze van az eredeti családi-fészkétől, hogy az új környezetének a horgonypontjait nem hozta kapcsolatba a régi pontjaival, ezért az új horgonypontjai valamilyen mértékben „lógnak a levegőben” nem elégé stabilak, egy kicsit bizonytalanok és homályosak és rezegnek. Ezt tovább tetézi az, amikor valaki a tükörbe nézve azt állapítja meg, hogy az a valaki, aki visszanéz a tükörből nem is az, aki a gyermek volt. Na ebben az esetben még a nézőpontban sem biztos már az ember. És ezért nem is igazán tudja, hogy most kinek is a terében van éppen…. és ha ez nem az Ő tere, akkor kinek a terében van, és ki rakta Őt óda, és máris úgy viselkedik mint a szék, mint egy tárgy. És képtelen energiákat célokra irányítani, hiszen hiányzik az alapvető és nélkülözhetetlen összetevő: nincs meg a saját tere.

Na így válik az ember erőtlenné, nincs ereje dolgokat megtenni, nem tud vagy legalábbis nem tud hatékonyan energiákat irányítani, hiányzik a saját tere. A rabszolgát is elhelyezik másvalaki terében, hogy olyan energiákat mozgasson, melyek mások céljai felé haladnak, azaz a rabszolgatartó terében zajlik a ténykedés a rabszolgatartó céljai irányában.

Van még tovább is!

Ha az ember arra gondol, hogy elveszíti az első 20 horgonypontjainak valamelyikét, akkor olyan érzése támad, amit nosztalgiának neveznek. A nosztalgia szótári meghatározása:

nosztalgia = honvágy, visszavágyódás [a szó eredete: görög: nosztos(visszatérés, hazatérés) + lgéo (fájdalmat érez)]

Ha valaki tényleg elveszíti az első 20 horgonypontjait, akkor azt úgy hívjuk, hogy honvágy. Ezen fizikailag és lelkileg gyötrő érzés, nagyon sok kivándorlót folyton kínoz, és képtelen idegen földön a boldog életvitelre. Továbbá vannak, akik emiatt nem is mernek kivándorolni, még ideiglenesen sem.

Mostanában végighallgattam jó-pár előadást olyan emberektől, kik ápolják és terjesztik a régi magyar szokásokat és életmódviteleket. Rengeteg érdekes dolgot találtak meg, nagyon is úgy tűnik, hogy a régi szokásaink olyan életbölcsességeket tartalmaztak, melyek megkönnyítették az emberek életét. Ha egy bizonyos dolgot az ember úgy tesz meg, hogy nincs mögötte meg a dolog értelme, akkor az egésznek van egy babonás fillingje, de ennél még rosszabb az, hogy értelem vagy alapvető megértés nélküli dolgok egyszerűen kihalnak az idő múlásával, még akkor is, ha életbevágóan fontosak.

Az egyik ilyen dolog az ősi magyarság életében a tájolás. Tudni kell, hogy bármely navigátor, legyen az egy repülőgépen vagy egy hajon, három egymástól független vonallal képes meghatározni a gép helyzetét egy térképen.

Íme a három magyar vonal:

• Minden házat Kelet-Nyugat irányban helyeztek el hosszirányban, szinte minden reggel megnézték, hol kel fel a nap, egyébként innen jön az orientáció szó (orient = kelet), melynek jelentése: orientáció = tájékozódás. Jó tudni, hogy Kelet volt a támpont nem pedig az Észak.
• A ház melletti életfát úgy ültették el, hogy este az udvar egy bizonyos pontjáról fürkészve az eget az életfa csúcsánál mindig megtalálható a Sarkcsillag. Ez a csillag mindig is ugyan ott van az égbolton, és ha az ember húz egy vonalat saját maga és e csillag között, ez olyan mint egy tengely mely körül forog az összes többi csillagkép, és így az egész világ. Régebben a nagyszülők kivitték esténként az unokákat, megnézzék ezt a csillagot, hogy „nyugodt álmuk legyen”.
• A harmadik a delelő volt, a nap legmagasabb pontja az égen. Szokássá vált, hogy harangoznak délben – ezt felfoghatjuk, mint történelmi dicsőségünk emlékére tett gesztust, de talán fontosabb a tájékozódási mivolta.

Az őseink gyermekkori horgonypontjaik a ház hossziránya, a hely, ahol felkel illetve nyugszik a nap, az éjszakai Sarkcsillag, illetve a nap déli állása. Ezekhez tudott bármi mást viszonyítani és joggal mondhatta, hogy ott van a föld közepe, ahová leszúrja a botját, mert bárhová is vihette az élet, ezen bolygó északi féltekéjén otthon érezte magát.

Mit csinált a modern ember? Városokba költözött, a falvakban is átvettük az osztrák „település rendezési tervet és szabályzatokat”, a házakat már nem pozicionáljuk Kelet-Nyugat irányba, hanem az utcákhoz viszonyítjuk, városokban a magas házak végett még a nap felkelésének és nyugovóra térésének helyeit sem tudjuk megállapítani. Sokan még azt sem tudják hol található a Sarkcsillag, életfa meg sehol sincs ültetve. A delelőt pedig nyáron eltolták világszinten egy órával, nehogy véletlenül is legyen az embernek egy konkrét stabil tájékozódási pontja. Mindezeknek a zűrzavar megteremtése a célja, hogy az ember ne tudjon tájékozódni, hogy ne legyen képes teret teremteni, hogy ne tudjon a saját terében az energiákat a saját céljai irányába áramoltatni, egyszóval a tájékozatlansággal megteremtődött a zűrzavar, a bizonytalan ember, kinek nincs ereje viszont birkamód vezethető.

Viszont van megoldás!

• Meny egyszer haza és keresd meg a gyermekkorod horgonypontjaidat.
• Ha már otthon vagy keresd meg abban a környezetben a régi magyar szokás szerinti pontokat, ahol felkel, delel és nyugszik a nap, majd este találd meg a Sarkcsillagot. Nevezd ki ezeket új és stabil horgonypontjaidnak és a gyermekkorod pontjait viszonyítsd ezekhez.
• Térj vissza abba a környezetedhez, ahol éled az életed és itt keresd meg az új horgonypontjaidat ősi magyar szokás szerint.
• Bármely környezetben tevékenykedsz sose felejts el, hogy van egy saját nézőpontod, és csakis rajtad áll, hogy meghatározz egy pár horgonypontot arrafelé, és máris az a Te tered. És lesz Erőd. És megszűnik a Honvágy is.

További jó munkát,

baráti üdvözlettel:

Dochnal Róbert

építési specialista