A magyar építőipar beindítása

A magyar építőipar beindítása

írta: Dochnal Róbert (2012. 04. 27.-én)

Jelenleg 2012-ben bátran lehet mondani, hogy az immár 4 éve húzódó válság eljuttatta az építőipart a nem-létbe. Nem azt mondom, hogy manapság nem létezik építőipari tevékenység Magyarországon, hanem azt, hogy olyan méretűre zsugorodott, ami legalább egy nagyságrenddel kevesebb, mint ami volt előtte. Ezt leginkább úgy lehetne szemléltetni, mintha egy közalkalmazottnak a fizetését elosztanánk öttel, és ezt a 20%-os fizetést kapná csak meg hónapról hónapra több éven át. Természetesen ebből a pénzből nem tudna megélni, de még ha fel is mondana nem venné fel senki sem, mert az összes többi közalkalmazott is ugyan ebben a cipőben jár és egyszerűen nincs új munkalehetőség.

A mostani helyzet leírható a következő szavakkal is: „az éhes falka marakodik az utolsó koncon, és elfogytak a prédák az erdőben”.

A jelenlegi problémát sok nézőpontból lehetne megközelíteni, de első ránézésre az ember azt gondolná, hogy elfogyott a pénz a piacról. Kevesebb az állami beruházások száma, nehezebben lehet kölcsönökhöz jutni, a beruházók várakoznak jobb piaci viszonyokra, a magánszemélyek pedig, vagy spórolnak a válság által okozott félelem végett, vagy tényleg nincs pénzük.

Na, a fenti bekezdés az nagyon szépen hangzik, csak sajnos nem tartalmaz önmagában megoldást, azaz az okozóságot egy olyan külső tényezőre fekteti, mely felett az érintett építőiparosoknak nincs hatalmuk bármit is tenni. Tehát ez egy hatás helyzetet teremt, melyből nincs kiút.

Van egy alapelv, mely szerint ha van egy probléma és annak megtaláljuk a valódi okozóját, a valódi miértjét, akkor azon nyomban az ölünkbe potyog a megoldás is. Hát, az az elképzelés, hogy kivonták a piacról a zsét, és ezért nincs meló, sajnos nem hordozza önmagában a megoldást, és ha még mindig tanácstalanul bámul az ember a problémára, akkor nem találta meg a valódi okokat.

Van egy fordított nézőpont a mai világban, az ember alárendeli magát a körülményeknek. Minden csapból, minden médiából, legyen az egy hírműsor, egy film, vagy bölcs ész-osztás, azt szajkózzák, hogy „alkalmazkodni kell”. Ez pont az ellenkezője annak, ami működőképességet hordoz: „légy okozó, te alakítsd a dolgaidat!”

A „nincs elég pénz”, a „nincs elég munka” az még igaz is lehet. Ha alkalmazkodni akarunk az azt jelenti, hogy ezeket tudomásul vesszük és lassan csendben behunyjuk a szemünket egy sarokban és elalszunk, örökre. Mi lenne, ha nem ezt az utat követnénk, mi lenne ha alakítanánk a saját sorsunkat?

Képzeljük el, hogy van a kezünk ügyében egy csodálatosan szép rózsaszín gyémántunk. Ha közzétennénk, hogy ez eladó, szinte biztos, hogy elkapkodnák az érdekeltek. Emlékezz vissza egy olyan tárgyra, mondjuk az első számítógépedre, vagy tv-re, vagy valamilyen csecse-becsére, amit minden porcikád kívánt és egyszerűen megszerezted, mert az nagyon is kellett neked. Felvillantották a dolgot előtted, és azonnal rácsaptál. Volt egy azonnali áramlásod, hogy „nekem ez kell, de nagyon, és most azonnal.” Ebben a szituációban nem igazán számított, honnan szerzi az ember a pénzt, egyszerűen valahonnan előteremtette, és megvette az áhított tárgyat.

Na, ugyan ez a szitu az építőiparral is, csak fogd meg a tranzakció másik végét, vedd elő a rózsaszín gyémántodat és tedd közzé, hogy eladó. Ha az jár a fejedben, hogy nincs gyémántbányád, akkor fordítsuk ezt le magyarra.

Tedd fel magadnak azt a kérdést: „Mi az az értékes dolog (termék, szolgáltatás), amit teremteni tudok valaki számára?” Érted? A másik ember számára kell, hogy legyen értékes. Az értékes azt jelenti, hogy értéket képvisel, sokat ér neki, nagyon nagy szüksége van rá, vágyakozik iránta, stb. Nem az értékes, amiről Te úgy gondolod, hogy értékes. Nem. Az neked értékes, és lehet, hogy senki másnak nincs rá szüksége.

Derítsd ki, hogy mire van szükség!

Tedd, termeld és/vagy nyújtsd azt!

És kérj el érte egy korrekt cserét!

Nyújts jobbat mint, amit elvárnak Tőled!

A 30-as évek világ válságából az amerikaiak úgy száguldtak ki, mint a rakéta, hogy bevezették az intenzív reklámozási tevékenységet és egyszerűen igényt teremtettek a termékeik iránt. És belendült az üzlet és belendült a gazdaság.

Az első lépés az itthoni építőipar rehabilitációjában az lenne, hogy minden résztvevő, legyen az tervező, kivitelező, vagy kereskedő döntse el, hogy fellendíti a vállalkozását, találja meg a potenciális megrendelőit, orrba-szájba reklámozza magát, derítse ki, hogy mire van szükség, azonnal szolgáltassa azt le és jobban az elvártnál, és gyüjtse be ezért a tisztességes cseréjét.

Át kell helyezni a figyelmet a reklámra. Ez egy kiáramlás a cégtől a piac felé. A bevétel az egy beáramlás a piactól a cég felé. A kiáramlás fontosabb, mint a beáramlás. A kiáramlás az okozósság, olyas valami, amit az ember el tud végezni. A beáramlás olyas valami, amit valaki más okoz, tehát aki kapja a pénzt az okozat, azaz nem rajta múlik az akció. Okozónak lenni jobb, mint hatásnak lenni.

Jól mennek a dolgaid, reklámozd magad, rosszul mennek a dolgaid, reklámozd magad. Folyamatosan tudjanak rólad, folyamatosan teremts igényt a szolgáltatásaid iránt.

Amire teszed a figyelmedet az létrejön, aminek nem szentelsz figyelmet az eltűnik. Vedd le a figyelmed a gondokról, a nehézségekről és helyezd át olyan dolgokra, amiket okozni tudsz. És ezek között az első a reklám.

A válságot úgy hozták létre, hogy elhitették az emberekkel, hogy válság van. Komolyan tettek is érte, és valóban egy csomó pénzt ki is vontak a piacról, és elérték az embereknél, hogy azt elhiggyék, hogy válság van. A megoldást nem a kormányok, vagy a bankárok fogják meghozni, hanem azok az egyének, akik eldöntik, hogy létre akarnak hozni valamilyen értéket a többiek számára és ezt meg is teszik. Természetesen egy tisztességes fizetségért cserében.

Nagyon sok mindent kell még helyrehozni az építőiparban, de az első lépés, hogy indítsd be a rakétáidat, mert én hiszek benned, hogy hatalmas képességekkel vagy megáldva, és bármit véghez tudsz vinni, csak döntsd el, és indulj el!

További jó munkát,

baráti üdvözlettel:

Dochnal Róbert.