Bűn és Büntetés

Bűn és Büntetés

írta: Dochnal Róbert (2012. 11. 07.-én)

Minden csoportnak megvannak a saját szabályai, ezek megsértése valamilyen nagyságrendű bűnnek számít, legyen az egy enyhe szabálysértés, vétség, bűn vagy főbenjáró bűn. Nagyon sokan nem ismerik még a saját csoportjuk szabályait sem, hogy arról ne is beszéljünk, más csoportok szabályainak ismereteiről, ezért nem is nehéz egy bűn elkövetése, mely cselekedet jelen szokások szerint büntetést von maga után.

A fentiek tükrében az az érzése támadhat a jó-szándékú embernek, hogy kilátástalan a helyzet, hogy lépte nyomon másra sem számíthat, mint büntetésekre. Egyesek elmennek egészen odáig, hogy semmit sem tesznek meg maguktól, nincs önálló cselekvésük, rettegnek bárminemű tett következményeitől- átmentek parancsokra hallgató robotokba…. Hát, ez a hozzáállás nem is mondható indokolatlannak, hiszen egy csomó hatóság arra rendezkedett be, hogy mérlegelés nélkül büntessenek és büntessenek és büntessenek. Vannak olyan szervek, melyek az időszakos költségvetésük bevételi oldalán a büntetésekből befolyt összegeket már előre betervezik. Sőt, még jutalomba is részesítik a büntetéseket kirovó alkalmazottaikat. 

A tudás szabaddá teszi az embert, talán az alábbi két meghatározás is segíthet ebben a témakörben:

bűn: egy olyan tett, mely csökkenti a túlélési lehetőséget az élet valamely területén.

büntetés: látszólagos kontrollként elszenvedtettnek valakivel egy általa nemkívánatos veszteséget.

Számtalan példa található a fentiekre, de már első ránézésre is észrevehető, hogy a büntetés is egyben bűn a büntető részéről- ez csak nézőpont kérdése. De azért vegyünk egy példát: Pista ellopja mondjuk Sanyi autóját. Ez bűn, mert megsértette az ország törvényét, mely leírja, hogy nem szabad lopni. Pistát elkapják és börtönbe zárják. Pista nézőpontjából ezt a cselekedetet büntetésként éli meg, mert vagy nem tartja magát bűnösnek, vagy a kiszabott ítéletet (5 év börtön) nem érzi igazságosnak. 

Szerintem nem büntetni kell az embereket a vétkeik miatt, hanem jó útra terelni őket. Aki eltévedett, azt nem kellene még mélyebbre taszítani, hanem rávenni, hogy a megfelelő irányba haladjon- ez sokszor a dolgok rendbehozatalán és egyéb jóvátételeken keresztül vezet, de célravezetőbb, mint szimplán megkárosítani a bűnöst.

Az előző példánál maradva, Pistát megbüntették 5 év letöltendő fegyházzal és mindenki - mármint a hatóságok - hátradől mint, aki jól végezte a dolgát, de senki sem gondol arra, hogy: 
1. Sanyi autó nélkül maradt. 
2. A Sanyi adójából adnak kosztot és kvartettet Pistának 5 éven keresztül. 
3. Pista a saját nézőpontjából elszenved egy olyan büntetést, amit igazságtalannak vél - ezáltal még jobban kiírja magát a társadalomból.

A bűnöző mielőtt bűnözni kezdett volna, elvesztette önbecsülését. Az önbecsülés azt jelenti, hogy a saját magában vetett hit, hogy képes értéket képviselni illetve értéket előállítani valaki számára. Tehát a bűn elkövetése előtt megvolt az a gondolata, hogy Ő nem egy értékes ember, más szavakkal Ő csakis értéktelen dolgokra képes, és ezt legkönnyebben úgy tudja bebizonyítani, hogy megszegi a csoport/társadalom írott vagy íratlan szabályait, továbbá nem is vállal felelősséget a tetteiért. Furcsa, de a törvényeket csakis a tisztességes emberek képesek elolvasni, megérteni, egyetérteni és betartani. Minden törvény szigorítás csakis a becsületes emberekhez jut el, még statisztika sem igazán igazolta, hogy egy törvény szigorítása visszaszorította volna a bűnőzést.

A fenti nézőpontból sajnos egyetlen egy kirótt büntetés sem rehabilitálja (rehabilitál = helyreállítja a képességét) Pista elveszett önbecsülését. A helyes megoldás az lenne, hogy rávesszük a Pistát arra, hogy nézzen rá a tettére, annak helytelen és káros mivoltára, adni Pistának egy erkölcsi normagyűjteményt, eljuttatni arra a pontra, ahol tudatosul benne, hogy Ő is tud értékeket előállítani és lehet értékes tagja a társadalomnak majd rávenni a Pistát, hogy hozza helyre az általa okozott kárt minden érintett maximális megelégedettségére. 

A Magyar építőipar tekintetében, statisztikai adat, hogy Hazánk össztermelésének (GDP) 20%-át az építőipar adta még a válság előtt. Tavaly (2011) ez a teljesítmény tizedére csökkent, azaz 2%. Kevesebb ház épült hazánkban, mint valaha, amióta egyáltalán nyilvántartják az éves építkezések számát, beleértve mindkét világháború bármely véres évét is. Komoly mértékben lecsökkent a túlélési potenciál az építőipar területén. A bűn látható, a tettesek rejtve maradtak…. Ideig órákig bele lehet nyúlni egy ekkora területbe, de a természetes előrehaladási késztetéseket nem lehet hosszabb ideig elnyomni. Megítélésem szerint már haladunk kifelé a válságból, még nem értük el az előző évek átlag normál működését, de mindenképpen az idei termelés (2012) a többszöröse a tavalyinál.

A gazdasági, fehérgalléros és politikai bűnözés jog szerint történik, azaz a saját tetteikhez igazítják a törvényeket. Amikor egy törvény nem a többség túlélését szolgálja, akkor egy elferdített, igazságtalan és elnyomó törvénnyel van dolgunk. Ilyen törvények mindig is voltak, vannak és lesznek is mindaddig, amíg aberrált emberek a hatalom közelébe kerülhetnek. Új szabályok bevezetése akkor a legegyszerűbb, ha a régi szabályokat eltöröljük. Ennek okán megszűntek a régi szokásaink és az illemszabályaink illetve a vallási szabályok. És a keletkezett zűrzavart azzal oldották meg, hogy új "értékeket" adtak az embereknek használatra.

Már sok nagy-hatalmú vezető gondolkozott e témakör problémájának megoldásán: Augustus romai császár azt gondolta, hogy minden remek diktátornak semmirekellő gyermeke lesz, majd annak agyalágyult utódja, ezért nem tartotta célravezetőnek az egyeneságú leszármazotti trónutódlást  George Washington USA első elnöke lehetett volna király is, de inkább azt választotta  hogy senki se uralkodhatsék több mint 8 évig. Talán az egyik legműködőképesebb megoldás a Kende és a Gyula ősi hatalmi berendezkedésünk volt, de Árpád atyánk megváltoztatta ezt.

Minden kornak és minden civilizációnak megvoltak a saját erkölcsi kódexei (írott és íratlan szabályok gyűjteménye). Ezek a szabályok megkísérlik leírni azokat a viselkedési mintákat és magatartásbeli szabályokat, melyek szükségesek - azon időkorszakban és azon körülmények között leírják a lehetőleg legjobban -, a túlélés megvalósításához. A mai materialista és pénz-centrikus világban a szabályok oly alacsony mércét ütnek, hogy aki betartja ezeket egyszerűen elveszíti emberi méltóságát. Változtatásokra van szükség, méghozzá alulról érkező változtatásokra, az egyes ember lelki világán kell változtatni.

Javaslataim:

- Ne féljünk cselekedni! Ha tetteink több jót okoznak, mint rosszat, akkor jól cselekedünk!

- Ne büntessünk- beleértve az önbüntetést is! Helyette fordítsuk a rossz irányú vektort a túlélés irányába.

- Ne hagyjuk, hogy mások bűnöket kövessenek el! Ezzel védhetjük magunkat és a saját környezetünket, ahol működünk és élnünk kell.

- A gazdaság igazi termékei mindig is kelendőek! Derítsük ki, hogy mire van szükség, és nyújtsuk azt, méghozzá jobb minőségben mint elvárják Tőlünk. Boldogulásunk nem külső tényezők függvénye, hanem saját késztetésünk eredője. A tényezők csak befolyásolnak, de az erőt a haladáshoz mi magunk alkotjuk gondolatainkkal és cselekedeteinkkel, ahogyan Yoda mester szólt: „Luk, az erő benned van fiam!”

- Támogassunk egy jóra való kormányt, mely a többség boldogulásán munkálkodik. És fordítva, ne támogassunk olyan hatalmi vezetőket, melyek nem a többség boldogulásán dolgoznak. Mindenkit csakis és kizárólag a tettei alapján ítéljünk meg.

- Fel kell állítani egy új illemkódexet  és egy új erkölcsi kódexet.

További jó munkát,
baráti üdvözlettel:
Dochnal Róbert
építési specialista