A devizahitel valósága

A devizahitel valósága

írta: Dochnal Róbert (2013. 01. 19.-én)

A realitás nem más, mint az emberek egyetértése valamivel kapcsolatban. Ha az emberek többsége abban egyeznek meg, hogy az előttük lévő tárgy egy asztal, és ez meg ez a funkciója, onnantól kezdve az a realitás, hogy az a valami egy asztal. Aki nem osztja a többség véleményét, azt jobb esetben kiközösítik, de elmebetegnek is titulálhatják.

A realitás magyar szavakkal nem más, mint maga a valóság. A valóság a többség egyetértése valamivel kapcsolatban. Volt egy valóság az emberek fejében a devizahitelekkel kapcsolatban, amikor felvették a hiteleket, majd amikor ezeknek a kondícióit lényegesen megváltoztatták, az elnyomók abban bíztak, hogy fennmarad az emberekben az eredeti realitás a devizahitelezéssel kapcsolatban. Hála annak a pár embernek, akik ellenálltak ezeknek az elnyomóknak, az emberek fejében kezd megváltozni a valóság a devizahitelekkel kapcsolatban.

Az új valóság az, hogy a devizahitelek tisztességtelen bűncselekmények, melyek az emberek rabszolgasorban való tartásra, kisemmizésre, vagyonukból való kifosztásra, egy nemzet megnyomorítására, egy gazdaság tönkretételére, egy ország kilakoltatására lettek kidolgozva és csalárd módon félrevezették a jó népet, az önkormányzatokat és még a hatóságainkat is. Egyszóval egy merénylet a nemzetünk ellen.

Tovább kell lépni az eszmék mezején.

Adok egy negatív példát ahogyan egy hazugságot terjesztettek a francia királyi udvarban, ugyanis létezett a „hazugság művészete”:

1. Kiszemelték az áldozatot, XY grófot.
2. Elterjesztették azt a pletykát, hogy XY gróf meglopta a királyi kincstárat.
3. Hagyták hogy az Udvar csámcsogjon ezen a „híren”. Voltak, akik kiálltak a gróf fedhetetlensége mellett, és voltak, akik tolvajként emlegették.
4. Mikorra már kellő képen elterjedt a lopás híre, azaz elégé sokan tudtak már róla, de senki sem tudott eligazodni, hogy mi az igazság, bevetették a következő hazugságot, hogy XY gróf 2000 aranyat lovasított meg, illetve egy másik pletykacsatornán 4000 arany lopását terjesztették.
5. Ekkor az Udvarban már mindenki figyelme arra terelődött, hogy az összeg nagyságát határozzák meg. Már senki sem beszélt arról, hogy a gróf lopót-e egyáltalán vagy sem, mert ezen már túl voltak.

Remélem, hogy a fenti példából nem az szűrődik le, hogy hogyan kell hazugságokat terjeszteni, de mindenképpen lehet példája az emberi gondolatok kontrolljáról. A devizahitelek és a bankokkal kapcsolatban lépni kell egyet és saját kardjukba dönteni őket. Már nem arról kellene beszélgetni minden fórumon, hogy vajon tisztességesek-e a devizahitelek és a bankárok, hanem arról kellene szóljon minden hír, hogy miféle büntetésekben és kártérítésekben fognak részesülni az elnyomó tetvek, hogy a strómanoknak átjátszott lakások, autók és egyéb ingóságok elkobzással visszakerülnek a jogtalanul megfosztott tulajdonosokhoz, hogy azok, akik „kedvezően” vagyonokhoz jutottak a strómanoktól való vásárlásokkal mindennemű kárpótlás nélkül elveszítik majd ezeket, legyen intő példa, hogy senki se „éljen a lehetőséggel” mert komolyan megégeti magát. A hírek arról szóljanak, hogy igenis vannak bankok, melyek egyenként megállapodtak már ügyfelekkel, hogy vannak bankok, melyek már a kimenekítésen és az országból való távozáson munkálkodnak, hogy vannak bankok, melyek a tisztességes magatartás mellett döntenek.

Továbbá az az igazság, hogy egy terület jóléte az azon a területen létrehozott értékek mennyiségén múlik, nem pedig a bankok finanszírozásán. Az összes bank eltűnésével sem áll meg a gazdaság, a pék azután is fog kenyeret sütni, a jó-gazda etetni fogja jószágát, a paraszt elveti gabonáját, a jó tanár tanítani fog. Sőt, ha a kamatszedés, mint tevékenység eltűnik az életünkből, csakis jó hatással lehet a gazdaságra. A gazdaság számára a pénz csak egy eszköz, mely megkönnyíti az értékes termékek cseréjének lebonyolítását- és nincs több szerepe. Egy területnek nem az az értéke, hogy menni pénz van ott, hanem az előállított értékes termékek számítanak. A pénz csak csereeszköz. Ha holnaptól minden bank eltűnne, akkor is megtalálnák az emberek a módját, hogy a termékeiket elcseréljék egymás között. Hamis adat az, hogy ha a bankok csődbe mennek, akkor összedől a gazdaság. Ez egyszerűen nem igaz. Ha csődbe mennek a bankok csakis azok a szervezetek és emberek kerülnek bajba, kik nem állítanak elő semmi féle értéket az embertársaik számára- azaz az élősködök kerülnének veszélybe.

Egy új paradigmát kell bevezetni. Egy új eszmerendszert kell bevezetni. Amikor a többség már a kárpótlásokról és a bankok bukásáról beszél, akkor ez lesz az új valóság. És ekkor nem lesz egy hatóság és egy politikus sem, mely nem ebben az irányban érvelne. Ember nem lesz, aki devizahitel törlesztéseket fizetne. Az új eszme országos szintű és hasonló hatással bír az államadósságra is. A Kormánynak nem az a dolga az IMF tárgyalásokon, hogy újabb kölcsönökről és mentő hálókról tárgyaljon, hanem arról, hogy mekkora kárpótlást követelünk pluszba azon összegeken felül, amit vissza kell fizetniük nekünk, amit kamat címszó alatt elszívtak az országunkból az eltelt évtizedekben.

Olyan sötét és megvetendő színben kell feltüntetni az áras embert, hogy még a gyáva és becstelen ember is elkerülje a vele való bárminemű kapcsolódási pontot. Aki kamatokban csak álmodni mer, aki értékteremtés nélkül bármi hasznot remél, aki a másik hátán élősködni szeretne, aki a másikat becsapni igyekszik, az legyen tisztában, hogy fajtájának nincs helye ezen a földkerekségen, és olyan megvetésben és undorban részesül, amit ember nem képes elviselni. A büntetés a teljes kirekesztés a társadalomból. A kirekesztés azt jelenti, hogy senki nem ad neki semmit, sem anyagi javakat, sem szolgáltatást, sem segítséget, még csak figyelmet sem. Aki dolgozni mer neki, aki elfogadja a pénzét, hasonló sorsra érdemes, teljes megvetés és kirekesztés a jussa.

A többség figyelmét ezen új irányba kell terelni. És még valami, ezen írás nem egy elvont elképzelés egy ábrándos jövőről, hanem az, ami éppen zajlik. Ez a jelen és a közvetlen jövő. Már szinte sajnálom a bankárokat és kiszolgálóikat, hiszen bőséges napjaik elhunyóbán vannak. Már fénylik az igazság hajnalodó szikrázó fénye, mit csak a becsületes és tisztességes emberek képesek elviselni.

További jó munkát,

baráti üdvözlettel:

Dochnal Róbert.

építési specialista