Álmodj csak

Álmodj csak

írta: Dochnal Róbert, 2013. 01. 06.-án

Sokszor hallani, hogy „…. térj észhez…., …. ne álmodozz…., …. légy reális…., ….térj a valóság talajára…., ….légy racionális…., hiú ábrándok…., stb.” Vajon van-e egyetlen ember is, aki hallván ezen szavakat örömmel veszi vagy vette őket? Valószínű, hogy nem. Az ember zokon veszi, ha dédelgetett álmaira vagy akárcsak egy kósza elképzelésére nemtetszést kap a környezetétől. A mai világban már szinte reflexszerűen megtámadják az ember álmait és elképzeléseit, ennek következménye, hogy már nem osztjuk meg álmainkat bárkivel, illetve egy idő után már nem is álmodozunk- megérkezünk a realitás talajára és beállunk azok sorába, akik megkövetelik a többiektől is, hogy legyenek nagyon is „ésszerűek”!

Meghatározások:

álom: ábrándozás, képzelődés.

ábránd: érzelmes elképzelés, vágy, mely rendszerint nem valósul meg, csalóka remény.

ábrándos: a valósággal nem gondoló.

ábrázol: rajzol, képet alkot.

valóság: létezők összessége, érzékelt környezet.

cél: alap elhatározás, egy reményteljes elhatározás a jövőre nézve.

A fenti meghatározásokból kiderül, hogy az álom egy olyan valami, ami nem valósul meg, vagy nagyon ritkán, ennek meg egyenes következménye, hogy felesleges álmodozni, ahogyan a definíció is mondja, csak ábrándozás, csalóka remény. Hát szerintem ez egy gonosz és rosszindulatú félrevezetés.

Ha abból indulunk, hogy az ábra egy rajz, egy alkotott kép, mondhatjuk, hogy az ábrázolás nem is egy rossz tevékenység- sőt, ez egy alkotó tevékenység. Az ábránd szó eredetét illetőleg, visszavezethető az ábra szóhoz. Ebből a szemszögből tekintve az álom szóra, lehet mondani, hogy az a személy aki álmodozik vagy megálmodd valamit, akkor mást sem csinál, mint képeket alkot a saját univerzumában,- ez egy alkotó/teremtő tevékenység. Az eredetszótár szerint az álom az „al” ismeretlen eredetű tőből származik. Én veszem bátorságom és azt mondom, hogy az „al” vagy „ál” nem más mint az Áldott Lét rövidített formája. Láttál már gyermeket játszani? Amikor elképzel dolgokat és azokkal játszik, olyan boldog, de bárki is, aki belemerül a legdédelgetett álmaiba, amikor elképzeli, ezt meg azt, hogy ez van neki, meg az van neki, egyszerűen olyan állapotba kerül, mely lelkét melengeti….

Mi volt előbb a tárgy gondolata vagy maga a tárgy? Ez egy sokkal egyszerűbb kérdés, mint a tyúk meg a tojás szappanoperás kérdése, mi volt előbb az autó vagy az autóról alkotott elképzelés? Hát persze hogy az autó…. Valahogy nekiveselkedtek a munkások a gyárban az egyik reggel és összegyúrtak valamit, majd a nap végén körbeülték művüket és kigondolták, hogy hát…. ez egy autó….. Hát nem nagyszerű ez a megközelítés? Legyünk reálisak, más szavakkal tilos az álmodozás azaz a gondolkodás., illetve tilos az a gondolkodás, mely meghaladja az általánosan és a többiek által elfogadott kereteken túli tartományokat.

A valóság más szavakkal nem más, mint az összes résztvevő legkisebb közös nevezőjének átlaga, azaz az a minimum, amit mindenki elfogad vagy egyetért annak létezésében. Vegyük annak példáját, hogy Pista ezen a helyen- a járda szélén- egy padot akar, és létre is hozza- felépíti azt. Mondjuk arrafelé jár a Sanyi és neki ez nem tetszik, sem a pad és a pad helye, így bemegy az Önkormányzathoz panaszt tenni. A hatóság embere az XY törvényre hivatkozva hoz egy határozatot, hogy a pad elbontásra kell, hogy kerüljön. Pista ragaszkodik a padhoz, tehát közgyűlést tart, meggyőzi a többi lakót, hogy miért jó ha van ez a pad, majd felkeresi a hatóságot és az YZ törvény alapján hoznak egy másik határozatot, mely fennmaradási engedélyt ad a pad létezésére. Majd arrafelé jár Zotya, aki kinyilvánítja véleményét a témával kapcsolatban- az éj és a borgőz-fátyol leple alatt a pad üllő és háttámasz lécein végiggyakorolva nagyszerű karate tudását-, és azóta is ebben az állapotban szépíti a környezetét eme pad. Jelenleg van egy tárgy, mely emlékeztet egy padra, de nem alkalmas a fáradt ember megpihentetésére, mert a valóság nem más, mint a többség egyetértése valamiben vagy valamivel kapcsolatban illetve az egyetértések közös nevezőjének legkisebb átlaga. A padunk esetében ha ez nem így lenne, ha valaki nem értene egyet ezzel az állapottal, akkor tenne valamit a pad ügyében,- lebontaná vagy felújítaná vagy bármi egyebet.

Ez a pad, mint valóság. Ez az a valóság, amit másokra igyekszünk erőltetni az álmok helyett „….fogadd el, ez a valóság….”. Ennek a pad-sztorinak viszont van egy kezdete, mely egy gondolat formájában indult. Ez a gondolat tartalmazott segítőszándékot, ésszerűséget, esztétikát, értelmet, használhatóságot, örömöt és még sok egyéb magasztos cuccot, de az is lehet, hogy csakis végtelen egyszerűséget a „Legyen itt egy pad!” és semmi mást. Minden esetben, a pad előtt volt a gondolat, az az álom, mely megteremtette a pad létezését.

Ha egy álmot felruházunk egy bizonyos fokú reménnyel – a megvalósítás reményével –, akkor már egy célról beszélünk. A megvalósítás reményének a foka egy végtelen fokbeosztású skála, mint egy lépcső lépcsőfokai két emelet között. Az alján valami olyasmi van, mint a semmi remény, a tetején pedig a teljes bizonyosság.

Egy álmot a saját univerzumunkban azonnal meg tudunk teremteni, mert a saját univerzumunkban (lelki- vagy gondolatvilágunkban) mi vagyunk az Egy Teremtő- az van, amit mi akarunk, és úgy van, ahogyan mi akarjuk, és akkor, amikor mi akarjuk. A körülöttünk lévő fizikai univerzum viszont olyan, mint egy közös játszótér, és mindenkinek van valamilyen mértékben belepofázási joga. Na itt valamit megteremteni már nem olyan egyszerű, mint a saját univerzumunkban. A fizikai univerzumban valamiféle valóság létrehozása előtt egy célt kell kitűzni, azaz fel kell ruháznunk egy álmot reménnyel. Tehát valahogy ez a sorrend:

álom → álom + remény = kitűzött cél → valóság

Látszólag vannak olyan dolgok, melyek mások beleegyezése nélkül is megvalósíthatóak, például eldöntöm, hogy felállok a székemből és ezt meg is teszem. Ebben az univerzumban a többség által elfogadott dolog, hogy valaki felálljon a székéből, de mondjuk egy rendőrségi vallatás esetében ez már nem ennyire egyértelmű. Azt is mondhatnánk, hogy minél több érintetnek a megegyezését sérti egy cél, annál nagyobb ellenállással lehet számolni, továbbá minél több érintett érdekét képvisel egy cél, annál könnyebb megvalósítani, de bármiféle valóságról is beszélünk, mindig is van egy álom, mely megteremtette azt. Nem túl ésszerű, ha valakit arra kérünk, hogy ne álmodozzon és folyton folyvást ragaszkodni csakis a valósághoz.

Egy folyamatosan fenntartott álom előbb utóbb fizikai valósággá válik. Egy álom megálmodójának nem kell feltétlenül élnie, hogy az valósággá váljon. Mások is megvalósíthatják azt- ilyenek a több generáción átívelő eszmék. Minél több érintetnek az érdekeit illetve túlélését támogatja az az álom, annál nagyobb a valószínűsége, hogy fennmarad még a megvalósulása után is, mint egy vezéreszme, mely képes korrigálni az esetlegesen eltorzult valóságot.

Már régen tudott, hogy egy eszmét tűzzel-vassal nem lehet kiirtani. Egy eszmét csakis egy másik eszmével lehet legyőzni. Ha Maris azt mondja Pistának, hogy „Menjünk moziba drágám!”, Pista meg két pofonnal kiveri a fejéből a „hülyeséget”, látszólag meghiúsult a moziba menés gondolata, de egy nagyobb csoport esetében mint, amilyen egy nemzet, hiába irtanak ki egy csomó hangadót, mint például a „német felsőbbrendűség”- hirdetőket, mert a többiek csendben mégis megvalósítják azt,- mint amilyen a mai Németország európai gazdasági hatalom, vagy a magyar szabad szellem, ami a Szent Korona Tanában megtalálható.

Az ember teremtő képessége nem vita tárgya, elegendő csak körülnézni és megleljük az ember által teremtett dolgokat, a legegyszerűbb faekétől a legbonyolultabb atomreaktorig- ezek mind az ember teremtései. Hogy a természetet ki teremtette az nem jelen írás témaköre, de bátran állíthatjuk, hogy az ember rendelkezik egy bizonyos fokú teremtőképességgel. Egy becsavarodott ember igen pusztító dolgokat is képes teremteni, illetve lezülleszthető egy ember egy nővény vagy robot szintjére, amikor parancsra vár, hogy bármit is csináljon. Ez az ember már nem mer magától dolgokat megtenni, ez az ember már nem tűz ki célokat, ez az ember tálán már nem is álmodozik, ez az ember másokat is megakadályozni próbálkozik nehogy valaki is álmodozni merjen, mert mások álmait megvalósítani nem éppen magasztos a számára, hiszen nem Ő a cselekvéseinek forrása.

A rossz útra tért embernek pusztító álmaik vannak, és Ő is tudja, hogy az sem neki sem áldozatainak nem jó ha ezek megvalósulnának. És ha Ő nem álmodhat, akkor más se álmodjon- ez a sztori a szomszéd kecskéjével….

Az ember megálmodja, hogy elveszi feleségül a Pirit, szép háza lesz, orvos lesz, és lesz 5 egészséges fia, ezzel szemben Piri a Sanyát szereti és megszökik vele a faluból, a szép házból egy panellakás lett, amit épp elvinni készül a bank a devizahitele emelkedett törlesztőrészlete véget, amit már nem tud törleszteni, az orvosi egyetem az már csak egy hiú ábránd, mert még leérettségizni sem sikerült, na meg a neje szült neki 2 darab leányzót. Hát ez aztán a feleszmélés hideg zuhanya, na ennek az embernek mondhatom, hogy csak nyugodtan álmodozzon, mert ez viszi előre az életben! Ilyenkor szokás mondani, hogy „Ember tervez, Isten szervez!”, vagy „Ne álmodozz hülye gyerek, a sorsod előre megvan írva!” Hát, ott van a kutya elásva, ahogyan egy nagy filozófus mondta: „..sosem az ember álmaival volt a gond, hanem az álmainak megvalósításához szükséges tudás hiányával….”

Az Ima

Amikor az ember már ráeszmélt, hogy egymaga, a családja, az ismerősei vagy a környezete segítségével nem képes az álmait megvalósítani avagy boldogulni, akkor keres magának egy magasabb rendű Valakit, felruházta a teremtés képességével és utána elvárja Tőle, hogy a Mindenható oldja meg a problémáit és valósítsa meg az álmait saját maga helyett.

A felelősségnek van egy olyan meghatározása is, hogy hajlandó cselekedni. Amikor az ember eldönti, hogy megtesz valamit és azt meg is teszi, akkor mondhatni felelősséget vállalt azért a tettéért. Amikor a felelősséget átruházzuk másvalakire, akkor nekünk nem marad más mint csendben elszenvedni annak a másiknak a döntéseit és cselekedeteit. Ha Pista rábízza Marisra, hogy Maris döntse el, hogy milyen filmet nézzenek meg a moziban, akkor Pistának nem kell siránkoznia, ha a Titanicot kell tizedszere is megnéznie, hiszen átruházta a felelősséget másvalakire….

Talán ehhez hasonló történik, amikor az ember az Istenre ruházza a saját köréhez tartozó dolgait és azt mondja: „..az Úr vezérli lépteimet….” Én valahogy nem hiszem, hogy ezzel kellene zaklatnunk a Mindenhatót, van neki elég gondja nélkülünk is, mi csak tegyük szépen a dolgunkat és nehogy már azzal terheljük az Urat, hogy elvárjuk Tőle, hogy értékes idejét azzal töltse, hogy madzagokon ráncigáljon minket, mint egy marionett bábut, mert van ennél jobb dolga is!

Vegyük észre, hogy van az emberben valami isteni, valami jó, valami ami az Istentől való, valami pluszban, ami megkülönböztet minket az állatoktól és a nővényektől, az élettelen tárgyaktól nem is beszélve. Na ez a valami az, aki gondolatokat és álmokat szó, aki döntéseket hoz és cselekedni képes,- a magyar ember másik embertársában Istent tisztelt és magáról is hasonlóan vélekedett. Hogy 7 milliárd Isten rohangál fel és alá eme bolygón, az már kimerít mindenféle szintű és mértékű Istenkáromlást, én csak azt akarom mondani, hogy van az emberben valami, ami isteni és Istentől való.

Amikor az ember imádkozik, akkor általában valamit kér az Istentől, vagy dicsőíti az Istent, de mindenképpen elmondható, hogy ez egyfajta kommunikációs kezdeményezés az ember részéről az Isten felé. Hogy az ima egy kommunikációs vonal az Isteni Magasztos Állapothoz, vagy ezalatt képes egy ilyen állapotba kerülni, azt sajnos nem tudom, de mindenképpen azt gondolom, hogy egy helyesen elmondott ima jó-hatással bír az imádkozóra és környezetére és az imában elhangzottakra is.

Hogy mi a helyes ima, azt vallás válogatja, és ez egy olyan magánügy, mely csakis az imádkozóra és a Mindenhatóra tartózik. Van viszont egy nézőpont, amire érdemes lenne odafigyelni: az ember imádkozás közben az általa elérhető legmagasabb tartományban cselekszik. Ez a cselekvés abból áll, hogy gondolatokat áramoltat saját magától valamerre,- ha ezt nem automatikusan, gépiesen, robotszerűen teszi, hanem ki is gondolja a mondandóját, akkor olyan, mintha álmokat szőne. Ilyenkor az ember gondolatokat teremt, és a gondolatok univerzumában éppen ezek megvalósításán munkálkodik. Ez a legelemibb tevékenység, amit egy ember képes csinálni.

Jézus elmondta a keresztényeknek, hogy hogyan imádkozzanak ez a „Mi Atyánk”. Az iszlám hívőnék is megvan ebben a témában a napi programjuk, mikor, hogyan, merrefelé, hányszor, stb. Én bátorkodom mondani, hogy egy a hagyományostól eltérő ima is jó, ha jó dolgokról tesz említést az Úr színe előtt, mert sajnos az elátkozás is éppen ebben a formában zajlik,- a gondolatok univerzumában valakinek rosszat gondolnak….

Az alábbi példa nem meríti ki egyik vallás rítusát sem és nem is azért írtam, hogy bárkit is megsértsek hitében. Azért írtam le, mert fontosnak tartom, hogy naponta legalább egy alkalommal álmodjunk egyet tudatosan, álmodjuk meg az életünket, mert ezek a pillanatok teremtik meg a jövő valóságát vagy legalábbis abba az irányba tartanak. Lehet ünnepélyesen és magasztos hangnemben is lökni a dumát, de a habitust ember válogatja:

„Csá' Öregem!

Nagyon örülök, hogy ma is dumcsizhatunk.

Tök jól teltek az ünnepek, és hála Neked és a többi józan ember törekvéseinek béke van errefelé és aránylag jó az élet. Ezt így fenn is kell tartani és csiszolni, hogy még-jobb legyen.

Tegnap elcsesztem valamit, de ma rendbe hozom, majd beszámolok az eredményekről….

Szeretnék a továbbiakban is jó egészségnek örvendeni, de hasonlókat kívánok, a családom tagjainak, a barátaimnak, ismerőseimnek, és az egész emberiség minden egyes tagjának is,…. na jó, az ellenségeim se dögöljenek meg és ne is szenvedjenek valami fájdalmas izében…..

A családom jól van, a legkisebbik fiamnak kellene, hogy megszeresse az ovit, a középsőnek meg kell egy új pár cipő, egyébként dolgozom az ügyön.

Munkát kell szerezzek ezen a héten, és egy nagyobb bevétel is meg kellene érkezzen akadálymentesen.

Jó lenne egy kis segítség, hogy jobb belátásra térjenek a bankok a devizahitelekkel kapcsolatban, mert éppen áll a bál és a közeledő balhét ki kellene küszöbölni.

A becsavarodott hadvezéreknek kellene adni egy kis józan eszet, hagyják már abba a háborúzást, ébredjenek már rá, hogy hadakozásuk és embertársaik legyilkolása semmi jóra sem vezet.

Ki kell cseréljem a téli-gumikat az autón.

Említeném, hogy haladok a tanulmányaimban az élet dolgaival kapcsolatban, és igyekszem másokat is jobb belátásra bírni.

Tenéked azt kívánom, hogy egy jó napod legyen és sokan leljenek a bölcsesség útjára illetve részesüljenek támaszodban, mi meg minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megmaradjon holnapra is eme bolygónk lehetőleg jobb állapotban, mint tegnap volt, de ha nem is tudok még az egész bolygóra hatással lenni, legalább igyekszem a környezetemet egy kicsit feljebb emelni.

Na visz-hall' holnapig Öregem, ha esetleg nem jut még eszembe valami a nap folyamán….”

A cél és a valóság között van a cselekvés, de minden egy álommal kezdődik.

Merjünk álmodni! Álmodj csak! Ha megkérhetlek, álmodj nekünk egy jobb világot!

Szeretettel:

Dochnal Róbert