Szerintem

Szerintem

írta: Dochnal Róbert (2012. 10. 07.-én)

Kedves Barátom!

Ott kezdeném mondandómat, hogy alapvetően minden embernek igaza van, és ez azért van így, mert abból a nézőpontból, ahol van az illető, és azzal a tusással, mely a rendelkezésére áll, nem is tehet másképp. Ebből az következik, hogy nincs abszolút igazság, hanem az egyén által elfogadott illetve vallott igazságról beszélhetünk csak. Ha csak ezt az egy és egyszerű gondolatot valamilyen mértékben megértjük, máris tisztábban tudjuk megítélni a dolgokat!

A második gondolatom a következő: egy csoport nem egy emberek tömege, hanem azon emberek összessége, akik egy közös cél felé haladnak. Azon csoportnak, mely egy közös cél felé halad, nem árt ha van neki egy szabálygyűjtemény, mely vezérli lépteiket- mert ez tudja valamilyen mértékben összehangolni tetteiket. Ez a szabálygyűjtemény nem más, mint a csoport erkölcsi kódexei, írott és íratlan szabályai, viselkedési mintái, és mind-mind azért vannak, hogy a csoport tagjai elérjék a kitűzött céljaikat.

Minden társadalomban megfigyelhető, hogy addig van fellendülés, amíg haladnak a kódexeik mentén a kitűzött cél(ok) felé. Abban a pillanatban, hogy elhomályosodik a cél és/vagy áthágják a csoport szabályait, máris szétesik a csoport integritása és bekövetkezik a csoport hanyatlása, majd elpusztulása.

Egy csoportot csakis belülről lehet elpusztítani. Külső erő erre nem képes. Erre ékes bizonyítéka saját történelmünk, lásd István kontra Koppány históriát- azóta nem vagyunk képesek összeszedni magunkat. Az István által kitűzött cél és szabályrendszer azóta sem nyerte el a magyar lelkek általános egyetértését- lehetséges, hogy előtte sokkal magasabb rendű céllal rendelkeztünk és sokkal jobb szabályrendszerünk volt? Vajon mi volt a magyarok közös célja (amit talán mindnyájan már el is felejtettük) és milyen eszközeink (melyek már nincsenek használatban) álltak a rendelkezésünkre a cél elérésére?

Az erő az energia megnyilvánulása. Kis energia kis erőt eredményez. Nagy erőt úgy lehet létrehozni, ha minden energiát egy irányba állítunk vagy egy pontra összpontosítunk. Ez csoport szinten úgy lehet megvalósítani, hogy kitűzünk egy közös célt. Azt nevezhetünk közös célnak, mely maximális túlélést biztosít a csoporttagok többségének. Ennél kisebb cél nem fogja összekovácsolni a nemzetünket. Akcióról csakis a cél elsajátítása után beszélhetünk.

Van egy harmadik gondolatom is: egy eszmét csakis eszmei síkon lehet legyőzni.

Szerintem, a magyarok voltak egyszer az univerzum mágusai- szellemi vezetői- és most nem a kereszténységről beszélek. Minden ember eme földön a lelki üdvözülést keresi, de ez nem azt jelenti, hogy a mennyországba kerül és egy felhőn tétlenül csücsülget az idők végezetéig, hanem azt, hogy megszabadul a kínzó lelki gyötrelmeitől, megleli a lelki nyugalmat és képes boldogan élni, képes szabadon dolgokat teremteni, békességben tetszése szerint teremteni, alkotni, szeretettben működni testvéreivel, stb..., valamikor képesek voltunk másokat ebbe az irányba terelni. Mi voltunk azok, akik más népekre úgy tekintettünk, mint atya a gyermekeire, befogadtunk bárkit és testvérünkként szerettünk. A szülő is megdorgálja gyermekét, ha rosszat tesz, de nem bántja, ha jó útra tér. Attila sem rombolta le Romát.

Túl nagy volt a tudásunkból adódó hatalmunk, és lealacsonyítottuk magunkat a barbárok szintjére, így valamikor útközben elfelejtettünk szeretni... Most meg kardot akarunk rántani megtévelyedett embertársaink ellen.

Szerintem az a küldetésünk, hogy megnyugvást teremtsünk ezen a megháborodott bolygón élő megvadult lelkekben. És eme cél eléréséhez az éppen szükséges eszközöket kell alkalmazni ki-kinek, amire éppen szükség van.

Szeretettel: Dochnal Róbert.

epitomester@dochnal.hu